Hungarológiai Közlemények 2011/2 [antikvár]

Hungarológiai Közieményeli 2011/2. Bölcsészettudományi Kar, Újvidék Papers of Hungarian Studies 2011/2. Faculty of Philosophy, Novi Sad ETO: 821.511.141-4 ORIGINAL SCIENTIFIC PAPER 821.511.141.09 ANGYALOSI GERGELY MTA Irodalomtudományi Intézete H-n 18 Budapest Ménesi út 11-13. [email protected] „FELLEBBENTEM A NYELV FÁTYLÁT " Bergson és Esterházy "To lift the veil of language " Bergson and Esterházy Bergson első filozófiai műve az Esszé a tudat közvetlen adottságairól. Az ebben kifejtett nyelvelmélet egyben szubjektumfilozófia is. Bergson szerint a nyelv az úgynevezett „felületi én" eszköze, míg a „mély énhez" a nyelv fátylának fellebbentésével" lehet eljutni. Az irodalom helyzete paradox: egyfelől nincs más közege, mint a nyelv, másfelől a nyelv ellenében kell működnie. Az intimitást úgy lehet meghatározni, mint a nyelv ellenében felmutatott tapasztalatot. A dolgozat egy Esterházy-regény és a halál irodalmi tapasztalatának példáján mutatja be ezt a problematikát. Kulcsszavak: Bergson, Esterházy, mély én, felületi én, halál, irodalmiság, nyelvfilozófia. Henri Bergson 1889-ben publikálta Esszé a tudat közvetlen adottsága-iróJ cimü munkáját (Dienes Valéria magyar fordításában Idő és szabadság lett a címe), amelyet az utókor általában az életmű nyitányaként kezel, noha a nem kevésbé híres Anyag és emlékezet időrend szerint korábban született. Az Esszé, ahogy ma emlegetjük, doktori értekezésnek készült, és - kifejtve vagy ígéretként - mindaz együtt van benne, amit a későbbi évtizedekben a bergsoni filozófia sajátosságaként szokás említeni. Itt és most egyetlen mozzanatot szeretnék körüljárni: mégpedig az iíjú filozófus nyelvfelfogását, s ennek kapcsolatát az emberi bensővel, valamint az irodalommal. Tudjuk, Bergson különbséget tesz a „felületi" és a „mély" én között. Problé-