Húsz év [antikvár]

Az 50 éves Veres Pétert ünnepli minden öntudatos és művelt magyar. Ünnepli a dolgozó parasztság, a magára találó értelmiség, megbecsüli a magyar demokráciáért élő és dolgozó öntudatos munkásság. Kétségtelen azonban, hogy túl minden ünnepségen, túl e gyüjtemény megjelentetésén és elolvasásán, állandó tanulmányozásán, a legméltóbb ünneplés az lesz, ha ez írások az olvasót nemcsak gyöngyörködtetik, nemcsak elgondolkoztatják, hanem eredményes munkára is ösztökélik. Ahogy az író józanul, tárgyilagosan, mélyen átérezve, de sohasem szenvelegve nézte és látta az életet, ennek nagy és kicsi kérdéseit, s ahogyan megalkuvás nélkül harcolt az élet jobbulásáért s az ember megjavulásáért az irodalomban és a közéletben, ugyanolyan töretlen erővel kell harcolnia inden olvasónak ugyanezekért az eszmékért, kinek-kinek a maga területén. Ez lesz az igazi, Veres Péterhez illő ünnepén.