Idő(m)értékek, kontextusok [antikvár]

- SZONDA SZABOLCS -,EMBERSÉGRŐL PÉLDÁT AZMIBEN Ő TUDÓS"*Molnár Szabolcs 65. születésnapjáraÉvszámokat vetek össze magamban most, és meglepődöm ren-. desen: tizenötödik éve ismerem Molnár Szabolcsot. Azért ámulok el ezen legfőképp, mert sohasem gondoltam úgy erre a kapcsolatra, mint ami időben mérendő elsősorban: inkább a mintha csak most lett volna" talál hozzá, és bővülő-gazdagodó benső tartalmakban nyilvánul meg.Ami azt is jelenti, hogy - természetesen - alakult bizonyos mértékben a másfél évtized során és mintha mégsem. Szabolcs tanárom volt az egyetemi évek alatt, majd munkatársak lettünk a Hunga-I' rológián, és - jólesik leírni - barátok. Úgy, hogy ebben a barátságban részemről máig ott van helyenként a tanítványság. Még ha, vegyük derűsre, akkori hosszú, kurucos hajzuhatagom (feleségem szerint szórakozott hegedűművész benyomását keltettem a felvételi lámpaláz közepette) a többszörösen tavalyi havak sorsában osztozik, Szabolcsnak pedig ma talán súlyosabbak, kimértebbek a léptei, viszont szinte i' töretlenül változatlan a kedélye.Különös, hogy amikor eltűnődöm azon, mit tudnék felidézni va-.lójában ez ünnepi alkalomra a Molnár Szabolccsal közösen át- vagy;megélt, de akár csak közösnek érzett-vélt történésekből, megáll egy kissé a tudományom. Jobban mondva az a felismerés állítja meg, hogy:ezek a dolgok nagyrészt nem sztori-jellegűek, s ha mégis történések,Á-a szellem és a lélek hullámhosszán sejlenek fel.|'Azt azért mégis (vagy épp az előbbiekből adódóan) elmondom, hogyI íSzabolcs számomra valamiképpen a bukaresti Hungarológiai Tanszék,! ,;annak intézményi történetiségében, s ezzel együtt pipájának a folyo-'són lassan szállongó, aromás füstje, a szót nem pazarló és a tettet az-i |zal nem helyettesítő cselekvés embere, akihez hozzátartoznak a kötött,versformák fegyelmét leképező, szabályosra vágott kartonlapok, rajtuk rendezett sorokban vonuló, szinte hihetetlenül apró betűs jegyzetekkel, a román kollégáktól, az egyetemi közegből származó, elismeréssel telítő-* A cím első fele Balassi Bálint Egy katonaénekéhő\, a második Szenei Molnár Albert A legfőbb jóról című értekezéséből származik.