Iljics gyermekei [antikvár]

Részlet: bevezetés Ez a könyv kárpátaljai (kárpát-ukrajnai, „kárpátontúli") szöveggyűjtemény-sorozatom ötödik, utolsó darabja. [Az első négy: VERGŐDŐ SZÉL (szépirodalom 1953-1988); APRÓPÉNZ A TÖRTÉNELEM SZÍNPADÁN (sajtótörténet 1945-1948); GÖRCSOLDÓ SZÉL („szovjet magyar" irodalom 1945-1991); ISTEN VIRGÁCSAI („szovjet magyar" ateizmus 1948-1986).] Az ILJICS GYERMEKEI címet egy akkoriban fiatal kárpátaljai költőnő 1979-ben kötetben is megjelent, Leninhez c. verséből kölcsönöztem. Kétszer is benne van „Egy vagyok én is, aki gyermeked." A borító első oldalán a Magyar nyelv a 2. osztály számára c. 1987-es tankönyv 172. oldalának illusztrációja; hátsó borítóján ugyanezen könyv 3. oldalának képe díszlik. A tankönyv egyébként jó szakemberek jókedvvel készített, lehetőségeik függvényében tisztességes munkája. (Azt pedig mindnyájan tudjuk, akik évtizedeken át tanítottunk, hogy nincs az a rendszer és az a kormány, amely ne követelné meg keményen politikai elvei és általa kijelölt eszményei feltétlen képviseletét szegénységben tartott, gyakran megalázott „napszámosaitól", az általa fenntartott iskolákban.) Az album alakú nyelvtankönyv jó papíron, korszerű nyomdatechnikával, hangulatos színes képekkel készült; és mintha már a remélt önálló Ukrajna álmától megérintve hordozná a kék-sárga ukrán nemzeti színeket, s a korábbiaknál több helyi jellegű képi utalást, tájakat, embereket Az ILJICS GYERMEKEI első borítóján feltehetően „kárpátontúli" kis pionírok tisztelegnek virágkosaraikkal a legismertebb kijevi Lenin-szobor előtt. (Már csaknem nyomdakész volt a könyvem, amikor 2013. december 8-án szétharsogták Európa rádióállomásai: Kijevben a felháborodott, nagyon hangos és durva, az EU-ba vágyakozó és Moszkvától „végleg" szabadulni akaró tüntetők ledöntötték az 1946. december 5-én felavatott, a II. világháború pusztításai után elsőként felállított emlékművet, amely „amúgy" UNESCO örökségvédelem alatt (is) állt ) A könyvbe válogatott dokumentumokhoz visszatérve: 1949 és 1960 közötti anyagokat nemcsak azért nem közlök, mert kevés van belőlük - azért sem, mert együtt érzek az akkori kárpátaljai „szovjet magyar tanítósággal". Gondolják meg, milyen lehetett a betegesen gyanakvó utolsó „sztálini" években, majd az '56-os magyar forradalom leverését követő „hruscsovi" időben magyarként élni, mi több, gyerekeket tanítani-nevelni „Szovjet Kárpátontúlon" A 8. oldalon lévő „bibliográfiából" kimaradt ugyan, mert az ISTEN VIRGÁCSAI-ban már utaltam rá; de mindenképpen beletartozik az ILJICS GYERMEKEI tematikájába is Balla Lászlónak, a bámulatosan szorgalmas, 5