In memoriam Kiss Árpád [antikvár]

Ez egy könyvféle dolog. Emlékkönyv az Időben egy távoli voltról... iskoláról, tanulásról, tanár(ok)ról és a PÉLDÁRÓL, Kiss Árpádról szól. Benne szándékaink, törekvéseink, cselekvéseink egybeesése, vállalása, ami mindig lehet... most is... másként is... Nem dokumentum. A valóságból csak annyi, hogy létezett programozott tanítás-tanulás, és már alkalmazott pedagógiai újítás is. Az egészből ez töredék... Az emlékkönyv nem a mából szól vissza megokosodva"; csak azt rögzíti, ahogy volt, pontosan úgy. Nem fogalmaz meg üzenetet senkinek semmiről. Most szebbek a számítógép betűi az írógépénél. A számítógépről lehívott színes képek és betűsorok szerkesztése bizony esztétikusabb az eredetileg kézzel ragasztott képeknél és az írógéppel írt szövegű komplex nyelvtani munkalapoknál. Az emlékkönyvben ennyi új van a mából. Ezért, és egyáltalán az emlékkönyv létrejöttéért a mában mondok köszönetet Winkler Margit tanárnak és Makovecz Benjámin grafikusművésznek.