Innen-onnan találomra (dedikált példány) [antikvár]

Elsorakozó karcolataim váratlan időkben és körülmények között, mint a ladikon halászónak hálójába zsákmányai, felkínálkoznak. Csak válogatok, mi érdekel, ide rajzolom. A haszontalant szélnek eresztem. Az ajtómon bekukkanók közül olyikat örömmel invitálom, a fura arcúakat morogva elkergetem. Kullancsok a legszentebb pillanatokban is kapaszkodhatnak agyamba, esetleg triviálisan nagy zabákon. Hallgatós sétáimon az utcasarokról incselkedik, vigyorog szemembe az ötlet. Beszélgető útitársként csatlakoznak a hozzám gondolataim. Szerényen vagy tolakodva villogtatják ajánlataikat. Ha biztató az áru, sietve csomagolom, de a selejteset lábammal odébb pöccintem. Virágot tépek, simogatom a sárgán halódó falevelet.Barátaim szíve gazdagságával dicsekszem. A hatalmasok kéje undorra ihlet. Odafigyelek az ablakomon kopogó madárkára. Rákiáltok a szemtelenre, ki kővel hajigálva betöri üvegemet. Az ihlet is kiszámíthatatlan. Idegesít a darázs a függönyömön, a méhecskét terelgetve útjára engedem. A tolakodó hangyákat megkérdem, mit keresnek ételespolcomon. Bele ne fulladjanak, a mézemet lezárom. A sziesztámat támadó szemtelen legyeket irgalmatlanul vadászom. Garázdaságukért lelkiismeret-furdalás nélkül a másvilágra utaztatom...