Iránytű a magyar irodalomban I-II. [antikvár]

MIRE VALÓ AZ IRODALOM? Az irodalomtörténetek azzal szoktak kezdődni, hogy legelőször is tisztázzák: mi az irodalom? Nehogy valaki összetévessze más valamivel, - mert ez könnyen előfordul manapság. Mondjuk ki hát: mivel akarunk foglalkozni? Azokkal a gondolatokkal és érzelmekkel, tervekkel, vágyálmokkal, amelyek - hogy röviden mondjuk -: magyar észből, magyar lélekből termettek az idők folyamán és a legrégibb időktől mostanáig megőrizte számunkra az írás. De hogyan? Egy törvénykönyv vagy egy szerelmeslevél is beletartozik eszerint a magyar irodalomba? Minden, amit leírtak, mégha nem magyarul írták is, - de rólunk és nálunk. Csakhogy élünk utókori jogunkkal: mi válogatjuk meg, mit tartunk érdemesnek? Rostálni fogunk. Nem hallgatunk akárki szavára. Emberek, nemzedékek meghalnak, de az írás mindig beszél. Amit egy magyar költő vagy író ezelőtt ötszáz évvel leírt, éppúgy szól hozzánk ma is, - valakihez mindaddig, míg egy szál magyar él a földön. Ebből mindjárt kitűnik: miért izgat bennünket a régi magyarok szava? Mert kezdettől fogva közösek bajaink, megpróbáltatásaink; az ő sorsuk, lelki, nemzeti válságaik a miéink is...