Irás Adyról [antikvár]

Fáy Andrásnak, akit Szemere a haza mindenesének nevezett, van egy tanulságos, mélyértelmű, szép meséje. Címe: A majom. A majom hosszas fogságából elinalt. Az atyafi majomsereg örvendezve vette őt körül, de mint elbámula mindegyik, amint a megérkező idegen makogás mellett, emberi eltanult mozdulatokat kezde ejtegetni, s felei közé sehogy sem szokhat a, sem vegyülhete. - Gyáva, - szóla szánakozva az anyja, te majomnak már nem érsz semmit, embernek pedig ostoba vagy. S a költő így végzi be e pársoros munkáját: „Magyarom! Elvész az eredeti kárákter a sok követésben!" Önkénytelenül is ez a kis mese jutott eszembe Adyval kapcsolatban, aki a modern ember érthetetlen lelki vívódásait és érthetetlen bonyolult érzésvilágát, érthetetlen változatokban és új, még érthetetlenebb formákban fejezte ki.