Író és nemzet [antikvár]

A MODERN irodalmi szemlélet történeti jellegű s a fejlődés, illetőleg a változás alapelvén nyugszik. Ha az irodalom változó fogalom s minden kor irodalmán az írásbeli műveknek azt az összességét értjük, amelyet az illető kor irodalmi tudata irodalomnak vallott: akkor nyilvánvaló, hogy az író fogalmát is a különböző korok írótípusainak összessége határozza meg. A fejlődés során minden írófajta szerephez jutott s lelki alkatuk változatai együttesen alakították ki az írósághoz fűződő képzeteinket. Ilyen értelemben a fogalom jelentésköre a költőn és szépírón kívül természetesen kiterjed a közíróra és újságíróra éppúgy, mint a kritikusra, esszéistára vagy tudós szerzőre. Félreértések elkerülése végett mégis egyszerűsítsük le a dolgot azzal, hogy a tudományos irodalom művelői közül rekesszük ki a szűkebb értelemben vett „szakírókat" s az újságírórendből is a csak „zsurnalisztákat". Az irodalmi termésnek, az írásműnek ugyanis többé-kevésbbé közös ismérvei vannak: stílusbeli, tehát formai követelmények; ezen túl pedig a világ jelenségeivel szemben kifejezett egyéni állásfoglalás, elsősorban érzelmi úton hatni akaró szándék.