Irodalmi "hölgyvilág" [antikvár]

Előszó egyes összeállítású kötetet tart kezében az olvasó. Es kissé zsúfoltat. Mert ez a „hölgyvilág" többet takar, mint bárki hinné! Mit tegyünk, ha egyszer olyan sziporkázóan gazdag és sokszínű volt a múlt század első felének magyar irodalma ! Egyrészt ott vannak azok a nők — a 20. századra már elég szép számmal -, akik maguk is irodalmi alkotók lettek. Mivel sokan voltak, most csak a legismertebbeket emelnénk ki, akikről valóban lehet mondanivalónk. Kaffka Margitot, a század (egyik) kétségtelenül legtehetségesebb nő-íróját. Aztán Lesznai Annát, aki igazi „jelenség". A valaha erősen tiltott, néha akarata ellenére is erotikus Erdős Renée-t. Gulácsy Irént, aki talán nagyobb tehetség volt, mint amire valóban vitte - tragikus sorsában így is figyelemre méltó. És a mostanában újra fölfedezett Tormay Cecilé-t egy korszak — ízlés szerint ilyen vagy olyan előjelű — „emblémáját". De hát még nincs vége! Mert a férfiember, főleg, ha író, nem lehet meg nő nélkül. Nem a régi, sápatag 19. századi múzsák korában vagyunk már. Nagy szerelmek és még nagyobb csalódások szegélyezik, vad vágyak, szenvedélyek, néha siralmasan és szánalmasan kisszerű „panelkapcsolatok". Tanúi lehetnek Ady Endre zűrzavaros életviszonyainak, amint „Lédájával" szeretve marják egymást, majd megtalálja a költői - de nem az emberi - nyugalmat Csinszka oldalán. A többi „nyugatos": Babits Mihály, Tóth Árpád, Karinthy Frigyes néha sima, néha annál viharosabb házasságának. Juhász Gyula elvetélt, plátói szerelmének egy méltatlan nő iránt. Szabó Lőrinc - legkevesebb, ha azt mondjuk -„sajátos" magánéletének, Móricz Zsigmond sikereinek és tragédiáinak. Külön fejezet illeti „szegény" József Attila kiteljesedettnek igazán nem nevezhető magánéletét. Ez mind benne lesz ebben a kötetben. Már a beköszöntés is túl hosszú — kezdjük hát! Szilágyi Rita