Irodalmi Jelen 2011. november [antikvár]

PODMANICZKY SZILÁRD A VÉDŐSZENT SZÜLETÉSE Összesen hat napot éltem. Koraszülött voltam, alig nyomtam fél kilót, és nem voltam nagyobb egy füzetnél. Hogy mire volt elég ez a hat nap? Hát, nem sokra. Láttam anyát, apát, nyújtottam feléjük a kezem, meg néhányszor mosolyogtam. Lehet, hogy jobb lett volna, ha még ennyi se történik. Azóta egyfolytában ott vagyok a szüleim gondolataiban, és keresik az okát, miért kellett ennek így történnie. Apu szerint ez valami jel volt, hogy rövid az élet, és minden percét ki kell használni, nem szabad várakozni, hogy maj d egyszer jobb lesz. Mindig úgy a legjobb, ahogy van. Anyu nem szeret ilyesmiről beszélni, csak hallgatja aput, hogy most ott ülök fönt egy felhőn, kalimpálok a lábaimmal és vigyázok rájuk. Az öcsém is sokszor imádkozik hozzám dolgozatírás előtt. Anyuban túl nagy volt a várakozás, hogy a születésemmel egyszerre lehet fia és lánya. Még a házasságuk előtt beszélt erről apunak, hogy ez a legideáhsabb párosítás, mert így fiúnak és lánynak is örülhet, és egyúttal nem támogatjuk a Föld túlnépesedését. Tomi nem látott élve, nem jöttbe a kórházba. De jobb is, neki nem zavarom össze annyira a fejét, mint a szüleimnek. Anyu készült ki a legjobban. Megszülni és eltemetni. Nála egyszerre ért össze az öröm és a kétségbeesés. Mondjuk, sejthette, hogy öt hónap után megszülni nem valami sanszos a túlélésre. De anya folyton bizakodott. Hitt a csodákban. És az orvostudományban. Annyi mindenre képes ma már az ember. Ez mondjuk számomra értelmezhetetlen. Nem voltak különösebb terveim. Mióta meghaltam, apu nem eszik húst. Araikor a halálom után először ment henteshez, és kért fél kiló combot a raguleveshez, kijött a boltból és leült egy padra, nem tudott tovább menni. Kivette a szatyorból a húst és visszavitte a boltba, hogy nem kéri. A boltos nem fogadta el, mert nem adhatta el újra. Apu órákat bolyongott a hússal a városban. Kidobni nem akarta, végül odaadta egy hajléktalannak. A férfi koszos kezében tartotta a félkilós csomagot, és nem értette, mi történik vele, csak bámult apám után. Már egy éve eltemettek, mikor egy este anyu kibontott egy üveg bort a vacsorához. Apu csodálkozott is, mert hónapok óta nem ittak alkoholt. Apunak meglódult a fantáziája a piától, és anyu nem bírta hallgatni.