Irodalmi Jelen 2011. szeptember [antikvár]

i Irodalmi Jeleni MÁNYOKI ENDRE HÁRMAS ÚT A kéve kalandja Mauyori osztott, szorzott. De nem jött ki semmi. Ötlet se, nemhogy eredmény. Pedig a feladat csuklórutinnak lát szőtt: Kilenc kéve hány kalangya? Mostan deriváljak, vagy emeljem a tétet? - morfondírozott az atomredaktor, de ez se volt jó - nem stimmölnek a minőségek, mondván. Felötlött benne egy régi dilemma: Idén melyik napra esik a húsvéthétfő? Nem is az ő kérdése volt, hanem egy kollégáé, s a jelentés nélküli mondatra célzott általa. Na de! - ha a szerkezet helyes, akkor lehetetlen, hogy ne legyen jelentése. Szögként forgott a gyanú Mauyori fejében, s oly soká szurkálta, hogy ráébredt a valóra - az állításnak a rückverce sem igaz. De azzal se ment semmire. Lássuk hát: megyek a spájzba, üres. De mert nincsen spájz üres, talál fogást a jó szakács. Eddig az egyenes. Innentől görbül. Megyek a spájzba, roskadnak a polcok. Kaja meg nem lesz sohasem. Nem ám! -görbül a sík. Mert vagy valamiért megyen a valaki, vagy csak úgy betéved. S ha így, már nemcsak a sík görbül, hanem maga a tér is. S kering benne az atomredaktor. Keringni rossz tehát? Kóvályogni kábultan, mintha azt se tudná az atom, hogy ő atom s kóvályog kábultan? A kérdés azért segít, mert kipányvázza a végtelenben, s azt se kell nagyon fürkészni, hova. El is van vele csöppecskét Mauyori valahonnan Özépeletából, ami tudás ugyan, de azzal itt nem menni semmire. Pont tudással volt tele a spájz. A káosz nem a rend hiánya! - csapott a magasság felé valaki a múltból -, hanem olyan rend, melynek törvényei előttünk még ismeretlenek. Nesze neked, tele spájz. Éhen fogsz dögleni. S mondta volna: komám. Mondhatta volna azt is: Nézd! Kipányvázva a végtelenben, egyetlen árva kérdéssel, ami hasadozik mértani függvény formájában, már ha abban lehetne hasadozni. Szavak. Szavakból áll a végtelen. Szavakból van a káosz. S a végtelen se más: szó, és a káosz is csak az. Ezen már nincs mit deriválni. Derivelátum est - s a deliberatum után ítélet: szavak. S az ítélet után? - tűz és csont és sercegés. Édeskés szagok,