Irodalmi Jelen 2016. augusztus [antikvár]

RÍ Diay.lvY KA'IMJN novellái Intim szféra 6 lőször azt hittem, csak a szemüveged csillant meg a lámpafényben. Aztán még egyszer odanéztem, és még egyszer. Nem a szemüveged volt. Könnyeztél. Diszkréten, de könnyeztél. Az első sorban. Balra, kettővel előttem. Nyilvános helyen. Egy hangversenyen. Lassú tétel. A zene? Talán a zene indított meg? A zene szép, valóban, bár az előadás nélkülözi a teljes átélést. A zenészek precízen, de némiképp hidegen játszanak. Te mégis sírsz. Valamire emlékezel. Talán ez a zene szólt, amikor először elhagytak. Életed nagy szerelme Vagy féljed temetésén szólt ez a zene? Vagy az édesanyádén? Vagy csak saját magadat siratod, az eltékozolt életedet? Nem vagy már fiatal. Van mit siratni. Miért sírsz? Nyilvános helyen, balra, kettővel előttem, az első sorban? Egy hangversenyen? Szeretnélek megérinteni. A válladat megérinteni. Egy együtt érző kéz a válladon. Tudom, mit érzel. Nem tehetem. Ismeretlenek vag5aink egjTnás számára. Ugyanazt a zenét hallgatjuk. Én nem sírok. Te sírsz. Diszkréten, de könnyezel. Lehet diszkréten könnyezni nyilvános helyen? Megláttam a könnyeidet. Beléptél az intim szférámba. Megláttam a könnyeidet. Beléptem az intim szférádba. Nem lehet diszkréten sírni nyilvános helyen. Egy hangversenyen. Lassú tétel közben. Kettővel előttem, balra, az első sorban. Lehet, hogy a zenészek is észrevették a könnyeidet. Hízeleg nekik. Megindítottak egy hallgatót. Könnyekre fakasztottak. Széltében-hosszában mesélni fogják, hogy képzeld, az a nő, sírt, az első sorban, a lassú tétel alatt.