Irodalmi Jelen 2017. június [antikvár]

__I r nl a I n i. Zimonyi Zita arzén (97.) Interjút akartam készíteni Esterházy Péterrel egy kisvárosi rendezvényen. A kritika a nagyregények mellett fontos alkotásának tartja az Egy nő című művét is. Amikor találkoztam vele, megajándékoztam Az utolsó szerelem hisztériája című versregényemmel. - És hasonlít az Egy nőhözl - Nem. Az enyém pszichotikus és ezoterikus erotika, míg az öné naturális és logikus erotika. Viszont úgy döntöttem, megírom az Egy nő párbaj regényét, túltéve önön, a 97 esetleírás helyett 99-ig meg sem állok! - évődtem. - Már a 98 is túltenne rajtam - mosolygott. Gyakran álmodom halott múzsámmal, Absolonnal. Megpróbálok előrukkolni portréjával. Arcát éjjel ecsetelem, szemét nappal kenegetem, összejön nehezen. A portré élethű. Felteszem a fércbukra. Ez a kiállítóterem, jobbra nem futja. Báróczy-Berzeviczy-Cseszneki Arzén azonnal lájkolja. Hozzá is szól: * Kedves Zsófia, Donald Trump barátom portréja élethű. Vele mindent ugyanúgy hallunk, egymás szájáról olvasunk. * Kedves Arzén, akit lefestettem, nem az elnök, hanem egykori múzsám, Absolon. Rég meghalt a teste, gyakran meglátogat a tekintete. Folyóiratot szerkesztett, ő volt művészettörténet-professzorom, rendszerek kegyeltje-számkivetettje. * Ó, ne, ne! Ne szerénykedjen, Zsófia, ez nem igaz! Belefestett Don szemébe egy jelet, amit csak az láthat, aki belelát. Nem kétséges, találkoztak, kettesben voltak! Hol randevúztak? * Kedves Arzén, álmomban, álmomban, nem Szlovéniában!