Irodalmi Jelen 2017. május [antikvár]

Régi szerzőnk, Bányai Tamás április 3-án tragikus hirtelenséggel elhunyt. Novellája közléséről egy nappal korábban még egyeztettünk - az Irodalmi Jelen ezen írásával búcsúzik tőle. Bányai Tamás Utolsó cseppig Az útra figyelj, te szerencsétlen!, intette magát, s tényleg, mintha hallgatna saját tanácsára, tekintetét mereven előre szegezte. Csakhogy a gondolatai ennek ellenére is visszatértek a motelbe, amit alig húsz perce hagyott maga mögött. Hajnali három óra volt. A keskeny utat vékony hóréteg borította, kétoldalt az erdő fáiról jégcsapok lógtak levelek helyett. Az autó lámpái bevilágították az útnak egy rövid szakaszát, s a keréknyomok hiányából arra következtetett, hogy az előző napi hóhullás óta egyetlen kocsi sem haladt el erre. Korábban fújhatott a szél, egy-egy kisebb szakaszon elsöpörte a havat, feketén csillogó foltokat hagyva maga után, mintha a természet így akarna figyelmeztetni a hótakaró alatt jegesre fagyott útra. A motelból kirohanva még magának tett szemrehányást, amiért engedett a nő csábításának, hiszen sejthette volna, ám az önvád egy percig sem tartott. Az a nő nem úgy nézett ki, és nem úgy viselkedett, ahogy a kurvák szoktak. Kezdetben még az italt is vissza akarta utasítani, szende mosollyal fordult a mixer felé, mint aki tőle vár tanácsot, illik-e elfogadni egy idegen meghívását. A második koktélnál már nem kérette magát. Megeredt ugyan a nyelve, de nem jött zavarba, még burkolt célzásokat sem tett. Úgy viselkedett, mint aki egyszerűen jókedvre derült, ugyanakkor esze ágában sincs valamiféle folytatásra gondolni.