Irodalmi legendák, legendás irodalom 5. [antikvár]

Tersánszky Józsi Jenő (1888-1969) Fönt a budai Várban laktam egy barátommal, Duma Sándorral, a festővel. Egy aránylag elég elegáns hónapos szobánk volt, és én ebből az elegáns szobából kőműves, napszámos munkára jártam ki hajnaltól estig. Mikor esténként megmosdottam, hát a mosdóvizemből sűrű malter vált attól a portól, amit az építkezésről magammal hoztam. De hát azért olyan ügyesen csináltam a dolgot, hogy maguk a házigazdáink sem sejtették meg, hogy én, a keményített galléros polgári társadalom álcája alatt téglát slihtolok egy épülő hegyi villa számára. Nahát egy vasárnap délután együtt ülünk ifjú barátok a szobában, és haditanácsot tartunk, mit kellene tenni sanyarú anyagi helyzetünk föllendítésére. Közöttünk volt egy nagyon vékonydongájú. Kurtái Ernő nevű rajztanárjelölt. Ez volt a mecénásunk, mert neki a szülei Pesten laktak, aznap is Kurtái hozott nekünk vasárnapi menünek töltött káposztát hazulról papírzacskóban. Hát ennek a rajztanárjelöltnek aznap délután árultam el életem különös és röstellett titkát. Hogy tudniillik én irodalomra vetemedtem, és már kész is van egy elbeszélésem, vajon nem lehetne ezzel a művel valami pénzt, esetleg világhírt szerezni"? Nos, halljuk az elbeszélést. Felolvastam barátaimnak. Nagyszerűnek találtuk az írást. De mindannyian megegyeztünk abban, hogy olyan magyar újság és folyóirat nincsen, amelyik az én írásomat lenyelné. Hát mit tegyünk? Ekkor valamelyikünk fölfedezte, hogy a házigazdáinknál látott egy csomó új folyóiratot, valami Nyugat nevűt. Ez a Nyugat olyan vakmerő és szókimondó hangon ír, mint amilyennel én kísérleteztem. Ez rendben lett volna, de hát én erősen irtóztam attól, hogy saját nevemben és személyemben kopogtassak az irodalom kapuján. Bárány Tamás, Berza László, Cseres Tibor, Domokos Mátyás, Kiss Károly és Kolozsvári Grandpierre Emil történetei