Irodalmi legendák, legendás irodalom 7. [antikvár]

MÉZÖNTŐTakáts GyulaAlbert Zsuzsa - Színei, fényei, gondolatai sajátos világot teremtenek, ahol jól érezhetjük magunkat, mert barátságos, mint alkotójuk. Gyönyörű, izgalmas jelenlétével a magyar irodalom legszebb vonásai fénylettek föl, lehettek a magyar gondolkodásnak részeivé. Érzékenysége, okossága, embersége, amely magyarságában egyszersmind európai, dunántúliságában mediterrán, remélem - hozzám hasonlóan - olvasóinak is a vérévé vált.Sok szálból fonódik össze ez a rendkívül gazdag és színes költészet. Hogy kezdődött?Takáts Gyula - Édesanyám emlékezése szerint, mikor még alig tudtam beszélni, egy szép napon cezulát" kértem. Nem tudtam kimondani a ceruzát. Rejtve segítséget kértem egy olyan eszköztől, amellyel -nem nagy szókinccsel rendelkezve - valamit ki akartam fejezni. Ennek a ceruzának aztán áldozatául esett, ahogyan mesélték, a legszebben festett fal, a padló, az ajtó, az ablak, az asztal és a könyvek, mert öregapám könyvtárában lerángattam a könyveket. Minél nagyobb volt, annál jobb volt, és telerajzoltam, mázoltam őket. Ezek természetesen azt a vonzalmamat jelentették, amely az ábrázoláshoz köt engem. A rajzolás aztán természetesen közel vitt magához a természethez. Nem volt nehéz, hiszen mi abban az időben Kaposváron, az Iszákon laktunk. Hogyha kiugrottam, egy negyedóra múlva már a ZseUc erdőit értem el. Ha pedig öregapámékhoz mentem Tabra, akkor ott a kertünkön keresztül csörgedező saját folyószakaszunk volt, a Kiskoppány. A terület egészen föl a Hőjeg hegyig emelkedett. Onnan pedig beláttam a Balaton vidékére. Tehát a természethez roppant közel éltem. A természet volt az én olvasókönyvem. Mondhatnám ma már az én szemléletemmel, hogy lassan egy kalevalai-somogyi magyar világot építettem ki gyermekkoromtól kezdve, melyet aztán igyekeztem lírámban is kifejezni.-Ez a líra a Kalevalától a görögségig, a latinon keresztül a Távol-Ke-letig ível. Gyiíjtópontjában van Magyarország.-így van. Ennek kifejlesztése az első elemitől következetesen ment az érettségiig, az egyetemig. Ebben a rajzkészségem is segített. Már mint legkisebb diák is szerepeltem kiállításokon azok között a diákok között, akik érettségizők voltak, én pedig első gimnazista szecska"