Irodalmi nemzet? [antikvár]

RÁHANGOLÓ Észak-Magyarország, 1999. augusztus 16 Magyar Hírlap, 1999. augusztus 14. Székelyhídi Ágoston Nemzeti és irodalmi önismeret Jövőre ünnepelnünk kell. Történelmileg az államalapítás és az európai kereszténységhez való csatlakozás ezredik évfordulójához érkezünk. Nemzeti szempontból ez a közösségi önrendelkezés és a tartós önazonosság ünnepét jelenti. A Tokaji írótábor sajátságos szerepvállalása szerint köszönti majd a nagy alkalmat. Most azonban még csak előzetes számvetést készítünk. Az idei tanácskozás tárgyát ezért abban határoztuk meg, hogy „Hagyományok, kérdések, távlatok az ezredfordulón". Megközelítésként pedig az elemző és tisztázó mérlegelést választottuk. Az összegző főcím maga is együtt fejez ki állítást és kérdést. így szól: „Irodalmi nemzet?" Ha ezt a főcímet kibontjuk, irodalom és nemzet, és irodalom összetett viszonylatára találunk, Az egyik értelmezés azt sugallja, hogy a nemzet mindig készségesen befogadta irodalmát. Épülni akait és épült is belőle. Ez irodalom és nemzet biztonságos, zavartalan együttélését feltételezi. így lett volna? A másik összefüggés inkább távolságra utal. Éppenséggel nem kiegyensúlyozottságot igazol, hanem irodalom és nemzet féloldalas kölcsönhatásáról beszél. E szerint a teljes nemzeti lét sokszor és sokáig kényszerűen elsősorban a nemzettudatban öltött testet, a nemzettudatot viszont elsősorban az irodalom táplálta és fejezte ki. A nemzet így sokszor és sokáig irodalmában létezett. Élő közösségként nem bírt érdemi önrendelkezésre jutni. Ezer évünk nem kevés bizonyítékkal erősíti az utóbbi gondolatot. Irodalmában létezett tehát a nemzet? A kérdést állításként is elfogadhatjuk. Különösen az utóbbi időszak tette valósággá ezt a nem természetes állapotot. Feleljünk kérdéssel a kérdésre. Ki kételkedhet benne, hogy 1918, 1945, 1949, 1956 után nem irodalmában és szellemiségében mutatkozott meg legtisztábban, legerőteljesebben a nemzet? Nemigen kételkedhetünk. A tényeken a keserűség és a fájdalom nem változtat. Bizonyos, hogy a kérdésre az idei tokaji tanácskozás érdekes és meggyőző válaszokkal szolgál. Ne vágjunk elébük. Bizonyos azonban az is, hogy a Tokaji Irótábor eddig is kivette a részét nemzet és irodalom kölcsönhatásának tisztázásából, sőt alakításából. Működése maga is nemzet és irodalom, és nemzet viszonyának hazai történelméhez tartozik. Mindkét oldalon. Első korszakában, 1972 és 1990 között az államszocialista diktatúra és a szovjet birodalmi függőség szorításában tette dolgát. Ahogy lehetett, ahogy tudta. 13