Irodalmi szöveggyűjtemény 9. [antikvár]

Csingiz Ajtmatov (1928-2008) Kirgiz író, orosz és kirgiz nyelven ír. A hagyományos életforma átalakulásáról, a hétköznapok konfliktusairól, a politika és az ember kapcsolatáról szólnak művei. Leghíresebb regényét, A versenyló halálát számtalan nyelvre lefordították. A szöveggyűjtemény Az évszázadnál hosszabb ez. a nap című regényéből vett részletet tartalmazza. A mankurt legendája Ana-Bejit temetőjének megvan a maga története. A hagyomány azzal kezdődik, hogy a zsuanzsuanok, amikor a hajdani századokban meghódították a Sárga Homokot, különös kegyetlenséggel bántak a foglyul ejtett harcosokkal. Ha alkalom kínálkozott, eladták őket rabszolgának a szomszédos vidékekre, és ez szerencsés fordulat volt a fogoly sorsában, mert az eladott rabszolga előbb vagy utóbb hazaszökhetett a szülőföldjére. De szörnyű sors várt arra, akit a zsuanzsuanok megtartottak a maguk foglyának. Rettenetes kínzással fosztották meg a foglyot az emlékezetétől: sin-t húztak az áldozat fejére. Többnyire a harcban foglyul ejtett fiatal legényeknek lett ez a sorsa. Előbb teljesen lekopaszították az áldozat fejét, tövig csupálva minden egyes hajszálát. Mire a borotválással elkészültek, ügyes zsuanzsuan mészárosok levágtak a közelben egy jól megtermett tevét. Frissiben megnyúzták, és elsőként a tevebőr legsúlyosabb, legszívósabb részét, a nyakbőrt választották le róla. Darabokra vágták, s még gőzölgő állapotában ráfeszítették a fogoly leborotvált fejére. A bőr egy pillanat alatt ráragadt, mint a tapasz - a mai úszósapkához hasonlóan. Ez volt a siri. Aki ezen a procedúrán keresztülment, az vagy nem élte túl a kínzást és meghalt, vagy egész életére elvesztette az emlékezetét - mankurt lett belőle, rab, aki nem emlékszik a múltjára. Egy tevenyakbőr öt-hat sirire volt elég. A siri felhúzása után nyakkalodába zárták a megkínzottat, hogy ne érinthesse fejével a földet. így vitték el jó messzire, néptelen helyre, hogy ne hallják szívet tépő kiáltozását, és kezét-lábát megkötözve otthagyták a puszta mezőn, a perzselő napon, víz és étel nélkül. Több napig tartott ez a kínzás. Megerősített őrség vigyázott bizonyos helyeken, elállva az utat, ha a foglyok törzsbelijei megpróbálták kiszabadítani őket, amíg életben voltak. De ilyen próbálkozás nagyon ritkán történt, mert a nyílt sztyeppen mindig észreveszik, ha valaki közeledik. S ha később híre terjedt is, hogy valakiből mankurtot