Irodalmi szöveggyűjtemény [antikvár]

I. Az ókor irgd-alma. Mítoszok és mondák A vízözön A babiloni Gilgames-eposz nyomán Összegyűltek az istenek és elhatározták, hogy vízözönt bocsátanak a bűnös világra. Ott voU Anu, az istenek atyja, Enlil, az istenek királya, követjük Nimurta, a háború istene s EnnugL az alvilág fejedelme. De ott volt a fényes szemű Ea is, a bölcsesség istene, aki szerette az embereket, és 6' elárulta a jámbor Utnapistinek, hogy mit terveznek az istenek. - Ubara-Tutu fia - mondta Utnapistinek az isten -, rombold le házadat, és építs bárkát helyette, ne törődj vagyonoddal, örülj, ha életedet megmentheted. De a bárkába vigyél be magaddal mindenféle élőlényt! Felek Utnapisti az istennek: -Megértettem szavaidat s aszerint fogok cselekedni. De mit mondjak a városban a népnek s a város véneinek, ha látják készülődésemet? Akkor így oktatta ki Ea az embert, akinek a megmentését elhatározta: - Mondd nekik ezt: „Úgy látom, EnHl, Nippur istene megharagudott reám, ezért nem maradhatok itt tovább a ti városotokban Enhl földjén. A tenger szent vizére szállok, hogy Eánál, az én uramnál lakozzam. De reátok gazdagság esőjét bocsátják az istenek, amelynek nyomában bővebb lesz az aratás." Másnap hajnal hasadtával hozzá is látott Utnapisti a munkához úgy, ahogyan Ea meghagyta neki. Az ötödik napon már a bárka alakját is megtervezte, százhúsz könyök^ magasra a falakat, százhúsz könyök szélesre a tető szegélyét, hat emeletet épített, kívülről hét, belülről kilenc osztatút. Napnyugta előtt készen állt a bárka. Utnapisti búcsúünnepet tartott, áldozatot mutatott be az isteneknek, és borral meg hússal és olajjal kínálta a népet. Majd megrakta a bárkát, felhordott rá mindent, amije csak volt, ezüstöt és aranyat és mindenféle állatot. Felvezette a bárkára egész családját és nemzetségét és mindenféle mesterembert velük. Samas, a Napisten így jelölte meg az indulás idejét: - Egyik este majd az, aki a sötétséget bocsátja a világra, búzaesőt hullat: akkor lépj a bárkára magad s reteszeld be jól az ajtaját! Eljött ez az idő: aki a sötétséget bocsátja a világra, egyik este búzaesőt hullatott a földre, de hamarosan olyan sötét fellegek borították el az eget, hogy Utnapisti félt rájuk feltekinteni. Fellépett a bárkára, elreteszelte az ajtaját s rábízta magát minden vagyonával együtt Puszur-Amurrira, a hajósra. Könyök: hosszmérték, kb. 44 cm