Irodalmunk a milleniumig [antikvár]

Részlet a könyvből:Fiatal olvasóm! Nem kérdezem, hogy ismersz-e olyan szép mesét, melyben sarkon forgó tündérvárról, tündérvárban lakó szépséges királykisasszonyról van szó, a ki olyan pirinkó teremtés, hogy a gyémántos-aranyos ruhácskája gyürődés nélkül elfér egy ezüstös dióhéjban. Hallottál te ilyent apró emberke korodban az édes anyádtól vagy a dajkádtól, valami jóravaló falusi leányzótól. Hát képzeld el most az én dolgomat! Arról van szó, hogy ez a mi sokat szenvedett nemzetünk megünnepelje az ezredik esztendejét itt ebben a hajdan tejjel-mézzel folyó szép hazában, s hogy ez alkalommal kijusson az örömből kicsinek, nagynak egyaránt és bőségesen. A te számodra s a hozzád hasonló korú s olvasni, tanulni szerető fiatal emberkék számára bizonyosan több rendbeli örömökről gondoskodnak azok, a kik titeket szeretnek, mert hiszen ti vagytok e haza féltett reményei. Nem lesz hiány efféle nektek való könyvekben sem, a minőt éppen most lapozgatsz. Nekem jutott az a feladat, hogy ebben a könyvben olyasmit végezzek, a mi sikerült a tündér királykisasszonynak. Jaj, de az tündér volt ám!...