Irodalmunk nagyjai emberközelben II. [antikvár]

Auguste Renoir: Leányarciiép (Szépművészeti Múzeum, Budapest)Minden Icorban aiiad-taii emberele, alcik azt inrdet-ték, hogy elközelgett az idők vége. De az irodalomtörténet által átvilágítható korok közt nem volt egy sem, amikor oly határozottan érezték volna, hogy a végén vannak valaminek, mint a XIX. század utolsó évtizedeiben Úgy érezték, nemcsak a század ért véget, hanem az egész nyugati kultúra is."(SzerbAntal)A romantika - az utolsó művelődéstörténeti korszak és korstílus - a 19. század második felében még hatott, főleg a közép- és kelet-európai országokban. Utána csupán" stílusirányzatok jelentkeztek, melyek nem hódítottak minden egyes művészeti ágban.Az építészetben és az iparmüvé-szetben megjelenő eklektika különféle korok és stílusok elemeit, jellegzetességeit alkalmazta. így alakultak ki a neoromán, neoreneszánsz, neobarokk stílusok {Schulek Frigyes tervei alapján készült a budapesti Halászbástya).Főleg a festészetben és a zenében fejtette ki hatását az impresz-szionizmus, mely a pillanatnyi benyomásokat, érzéseket igyekezett megragadni {Monet: A felkelő nap impressziója).A romantikával szinte egy időben jött létre az eseményeket, konfliktusokat hitelesen ábrázoló realizmus. Arra törekedett, hogy a szereplőket vagy éppen a tájat minél valósághübben ábrázolja {Stendhal: Vörös és fekete).A valóság aprólékos leírására vállalkozott a naturalizmus, mely elsősorban a társadalom alsóbb rétegeit mutatta be {Móricz Zsigmond: Barbárok).A szecesszió leginkább az építészetben és a képzőművészetben terjedt el: dekadens (hanyatló) életérzés, túldíszítettség jellemzi {Gaudi: Sagrada Família).Az addig rejtett ösztönvilágot igyekezett bemutatni, a lét titkait kívánta megfejteni a szimbolizmus. A világos megnevezés helyett a sugalmazás, a sejte-tés a feladata {Csontváry Kosztka Tivadar: A magányos cédrus).