Irodalmunk tartalmi ismertetése III. [antikvár]

Az irodalomnak régebbi, sokszor csak történelmi jelentőségű termékeit meglehetősen egyforma értékeléssel szoktuk emlegetni. A legnagyobbak: Vörösmarty, Petőfi, Arany, Jókai, Madách a nekik joggal kijáró tisztelet glóriájával ékeskednek mindenki előtt, tehát a múlt terén kevés az ellentétes felfogás. Annál több azonban a jelen irodalomnál. A ma élő nemzedék idősebbjei még élénken emlékeznek a kiegyezést követő évtizedek irodalmi eseményeire, s ezért az újabb irányokkal szemben tartozkodók, viszont a fiatalabbak talán az ellenkező túlzásba esnek: nagy lelkesedéssel üdvözlik az új poétákat, köztük olyanokat is, akiknek legfőbb érdeme - sőt sokszor egyedüli, ha ugyan érdemnek lehet nevezni - a régiektől minél messzebbre való eltávolodás. Így az ilyen szerény könyv számára, mint irodalomtörténeti segédkönyveimnek ez a III. része, bajos az anyagot mindenkit kielégítő módon összeválogatni, mert sokan fognak benne hiányokat, mások felesleges részeket találni, természetesen - egyéni megítélésük alapján. A megoldás az volna, ha minél több írót és művet vennénk fel a jelen irodalmának ismertetésére, de ez annyira megnövelné a könyv terjedelmét, hogy e miatt tévesztené el a célját.