Irodalom 11. [antikvár]

Ez a tankönyv a 19. század második felének és a 20. századnak magyar és világirodalmát tárgyalja. Egy kötetbe foglalja a 11. osztály részére előírt tananyagot, s mivel ez időszakra 128 irodalomóra esik, láthatóan sok tanulnivalót tartalmaz. Ennek ellenére sem nyújt teljes képet az említett időszakról, inkább csak irodalmi típusokat mutat be. így a világ és a magyar irodalom több jelentős alkotóját az óraszámok kötöttsége és a befogadás nehézségei miatt nem találhatjuk meg benne. Abban az értelemben azonban teljességre törekszünk, hogy érzékeltessük a világ és a magyar irodalom értékekben bővelkedő gazdagságát. Tankönyvünknek az írói portrék, az irodalmi folyamatok és összefüggések, a művelődéstörténeti vonatkozások megrajzolásával egy iskolán túlmutató célja is van: olyan áttekintést nyújtani másfél évszázad irodalmáról, hogy az további tájékozódásra ösztönözzön diákot és tanárt egyaránt. Kiemelt hangsúly természetesen a nemzeti irodalomra került, a könyv a tárgyalt korszak legkiválóbb magyar íróinak, költőinek munkásságát mutatja be, és végül rövid áttekintést ad az anyaország határain túli magyar irodalomról is. Ugyanakkor a világirodalom 19. és 20. századi óriásainak ismertetéséről sem mondhattunk le. Stendhal, Balzac, Ibsen, Dosztojevszkij, Tolsztoj, Thomas Mann, Hemingway, Camus és a többi nagyszerű alkotó ismerete alapműveltségi követelmény. A tankönyv anyagának összeállításakor napjaink külföldi tapasztalatait és Babits Mihály következő gondolatát tartottuk követendőnek: a magyar irodalom az európaitól mindig tanuló, gazdagodó s a maga eredetiségével azt egyúttal gazdagító, így az egyetemes kultúrának nélkülözhetetlen része. A tananyag lehetőséget nyújt a magyar és a világirodalom legjelentősebb témáinak — élet, halál, természeti és társadalmi környezet, barátság, szerelem, nemzeti hagyományok, haza és haladás, magyarság és európaiság — felismerésére és értelmezésére. Az irodalmi alkotások megközelítésének, feldolgozásának egy-egy lehetséges módja meg is található a könyvben, természetesen mind a tanár, mind a diák más, többféle feldolgozási módszert is alkalmazhat. Könyvünk azonban nem pótolhatja az adott művek alapos, szövegszerű ismeretét. Csak azok forgathatják nagyobb haszonnal, akik a fel- dolgozásra kerülő alkotásokat, sőt a kiegészítő olvasmányokat is teljes terjedelmükben elolvassák, és akikben a művek mondatai, gondolatai visszhangra lelnek, személyes mondanivalót gerjesztenek az irodalomról, a művészetről, az életről.