Bővebb ismertető
Részlet:
Tájékoztató
Bár ez a tankönyv két szerző közös munkája, mind szerkezete, mind jellege követi a sorozat eddigi köteteit. Ajelenkor-hoz közeledve azonban mind több nehézséggel kell szembenézni az irodalom történetének és műveinek középiskolai tanításában. Gond az, hogy az idő rostája még nem végezte el sem azt a fajta válogatást, amely egyértelművé teszi, hogy mely szerzők és művek az igazán klasszikus értékűek, sem azt, amely megállapítja, hogy ezek közül melyek tartoznak az alapműveltséghez. Az irodalomnak a 20. században oly sokszor hangoztatott válsága, halála ellenére igen sok szerző bizonyult klasszikusnak, sokkal több, mint amennyi a középiskolában tanítható. További gond, hogy ezek közül nem kevés - s közéjük tartoznak olyan különösen nagy hatású alkotók is, mint Proust, Joyce, EHot - részben műveik terjedelmessége, részben bonyolultsága miatt nemigen taníthatók középiskolában.
Tankönyvünk újonnan átdolgozott kiadása gyakorlati megfontolásból szűh'tette a részletesebben tárgyalt szerzők körét, hiszen még így sem kerülhet sor mindegyikük megbeszélésére a tanítási órákon. Csak lezárt életműveket tárgyalunk - néhány élő alkotó ismertetésére a kislexikon formát választottuk. Az egyes életművek tárgyalásában sem törekedhettünk a teljességre - még József Attila esetében sem. Ugyanakkor nem szükséges, olykor nem is lehetséges minden vázlatosan vagy részletesebben elemzett mű tanításatanulása. A tankönyv választási lehetőséget ajánl, s az önművelésre is alkalmat kíván teremteni mind az utolsó két középiskolai tanévben, mind a továbbiakban. Hiszen éppen a 20. századi s azon belül is a tágabban értett kortársi irodalom az, amelyik a legnagyobb valószínűséggel „mindennapi" olvasmányunk maradhat életünk során. Ugyanakkor a 20. századi irodalommal nemcsak 17-18 évesen kezdhetünk ismerkedni, hanem a korábbi tanévekben is, akár szervezett formában, akár az egyéni érdeklődést követve.
Ez a tankönyv meg kíván felelni e tárgy emelt szinten való oktatásának is. A használókat nyitott szellemiségű befogadók-
Tájékoztató fts ¦
iü.
:m
Thomas Mann (1875. június 6. – 1955. augusztus 12.) német író, novellista, esszéíró, társadalmi kritikus, humanista, Nobel-díj nyertes (1929), a XX. századi német irodalom egyik legjelentősebb alakja.
Thomas Mann szimbolikus, ironikus és epikus regényeiről és novelláiról ismert. Pszichológiai oldalról mutatja be értelmiségieket és művészeket.
Analizálja és keményen kritizálja az európai és német emberi lelket, ehhez Goethe, Nietzsche és Schopenhauer ötleteit is felhasználja. Prózáját a kétértelműség jellemzi, mitológiai motívumokat és allegóriákat használ fel. Az irodalomról való felfogását és világképét Tolsztoj, Dosztojevszkij, Csehov is befolyásolta.
Thomas Mann egy hanzavárosi (lübecki) családba született – családját a Buddenbrook-ház című regényében mutatja be, mely műve 1901-ben világhírűvé tette.
Apja lutheránus vallású szenátor és gabonakereskedő, anyja pedig félig brazil származású, római katolikus háziasszony. Bátyja, Heinrich Mann radikális író. 1905-ben megnősült, a gazdag zsidó családból származó Katia Pringsheim-ot vette el. Hat gyermekük született, melyek közül három, Erika Mann, Klaus Mann és Golo Mann szintén elismert német írók lettek. Mikor Hitler hatalomra tört 1933-ban, Thomas Mann Svájcba menekült. A második világháború kitörésekor 1939-ben az Egyesült Államokba emigrált, ahonnan 1952-ben tért vissza Svájcba. Thomas Mann a legjobban ismert képviselője az úgynevezett “Exilliteratur”-nak, amely emigráns irodalmat takar.
1955. július 20-án trombózis lépett fel nála. Az orvosi kezelés sikertelen maradt, augusztus 12-én a nyolcvanéves Thomas Mann meghalt a Zürichi Kórházban.