kategória
szerző
cím
sorozat
betöltés...
kiadó
betöltés...
ISBN
évszám
ár
-
leírás
Előrendelhető
A mezők bármelyike illeszkedjen
A mezők mind illeszkedjen
![Bella István - Irodalom 7. - Munkafüzet [antikvár]](https://lira.erbacdn.net/upload/M_28/rek1/701/2642701.jpg "Bella István - Irodalom 7. - Munkafüzet [antikvár]")
Irodalom 7. - Munkafüzet [antikvár]
Bella István, Cervantes, Gárdonyi Géza, Gerald Durrell, Harriet Beecher-Stowe, Hegedűs Géza, Henryk Sienkiewicz, Jean Webster, Jókai Mór, Kiss Ottó, Mándy Iván, Márai Sándor, Mikszáth Kálmán, Paulo Coelho, Pilinszky János, Szmolyan Gabriella, Umberto Eco, Varró Dániel
Bevezetés
Kedves Diákok!
Munkafüzetünk a hetedikes irodalmi tananyagot dolgozza fel. Egyik célja, hogy segítségetekre legyen a művek alapos megismerésében, a másik cél, hogy az irodalomórán elsajátított fogalmakat (elbeszélő, elbeszélésmód, dal, óda, elégia, regény, novella stb.) a beszéd és az írásbeli kommunikáció különböző helyzeteiben is alkalmazhatóvá és értelmezhetővé tegye számotokra.
A változatos feladatok lehetőséget teremtenek, hogy felmérjétek tudásotokat és kreativitásotokat a...
online ár:
Webáruházunkban a termékek mellett feltüntetett fekete színű online ár csak internetes megrendelés esetén érvényes.
980 Ft
Részletesen erről a termékről
Bővebb ismertető
Bevezetés
Kedves Diákok!
Munkafüzetünk a hetedikes irodalmi tananyagot dolgozza fel. Egyik célja, hogy segítségetekre legyen a művek alapos megismerésében, a másik cél, hogy az irodalomórán elsajátított fogalmakat (elbeszélő, elbeszélésmód, dal, óda, elégia, regény, novella stb.) a beszéd és az írásbeli kommunikáció különböző helyzeteiben is alkalmazhatóvá és értelmezhetővé tegye számotokra.
A változatos feladatok lehetőséget teremtenek, hogy felmérjétek tudásotokat és kreativitásotokat a szövegalkotás, a szövegértelmezés és a műelemzés terén. Többször tűnnek fel hasonló feladattípusok, hogy lehetőségetek legyen az ismétlésre, gyakorlásra. Sok feladat azt is megkívánja, hogy aktívan szerepet vállaljatok az irodalomórán. A feladatok egy részét csoportmunkában is elvégezhetitek, míg mások hosszabb otthoni átgondolást igényelnek.
Munkafüzetünk nagyrészt a tankönyv fejezeteit követi, mindjárt az első rész azonban túl is lép rajta. Itt általános ismereteket kaphattok arról a korról, amelynek szerzői oly nagy számban szerepelnek a későbbiekben: a reformkorról. A későbbi részek kérdéssorai többnyire olyan művekhez kapcsolódnak, amelyek a tankönyvben megtalálhatók. Ha mégsem, akkor a mű szövegét is közöljük a kérdések előtt. A versekkel egyébként kétféle csoportosításban is foglalkozunk: egyrészt a romantikára fókuszálva, a 19. század lírájára, másrészt általában a lírai műfajokat áttekintve. A regényeket helyenként csak egy-egy szemelvény erejéig vizsgáljuk, Jókai Mór és Mikszáth Kálmán egy-egy regényét viszont részletesen feldolgozzuk.
Az egyes fejezeteket az oldal tetején található piktogramok különböztetik meg egymástól, amelyek egyben a tankönyv (Alföldy Jenő-Valaczka András: Irodalom 7. Olvasókönyv a hetedik évfolyam számára) kapcsolódó fejezeteit is jelölik.
Ez a taneszköz ugyanakkor nem csak munkafüzet, hiszen a második felében olvasmányokat is közöl. Bízunk benne, hogy ezek a szemelvények - amelyekre a tankönyvi fejezetek leckéiben is találtok utalást - nemcsak bővebb választékot teremtenek az olvasgatáshoz, hanem talán kedvet is ébresztenek bennetek, hogy az internetre és a televízióra szánt időből valamivel többet adjatok át a könyveknek.
Eredményes tanulást és kellemes olvasgatást kíván a könyv szerzője:
Szmolyan Gabriella
Dolgozz a füzetedbe!
Termékadatok
Cím: Irodalom 7. - Munkafüzet [antikvár]
Szerző:
Bella István
,
Cervantes
,
Gárdonyi Géza
,
Gerald Durrell
,
Harriet Beecher-Stowe
,
Hegedűs Géza
,
Henryk Sienkiewicz
,
Jean Webster
,
Jókai Mór
,
Kiss Ottó
,
Mándy Iván
,
Márai Sándor
,
Mikszáth Kálmán
,
Paulo Coelho
,
Pilinszky János
,
Szmolyan Gabriella
,
Umberto Eco
Varró Dániel
Kötés: Ragasztott papírkötés
ISBN: 9789631973792
Méret: 210 mm x 290 mm
Gárdonyi Géza (eredeti nevén Ziegler Géza, Agárdpuszta, 1863. augusztus 3. – Eger, 1922. október 30.) író, költő, drámaíró, újságíró, pedagógus, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja. A 19–20. századforduló magyar irodalmának népszerűségében máig kiemelkedő alakja. Korának sajátos figurája, egyik irodalmi körhöz sem sorolható tagja volt. Életműve átmenetet képez a 19. századi romantikus, anekdotikus történetmesélés és a 20. századdal születő Nyugat-nemzedék szecessziós, naturalista-szimbolista stíluseszménye között.
Gárdonyi Géza Gárdony-Agárdpusztán született. Édesapja Ziegler Sándor Mihály (1823-1879), édesanyja Nagy Terézia (1840. Március 21.-1926.) parasztsorba süllyedt szőlősgyöröki római katolikus kurtanemesek sarja. A szülők 1860. December 8.-án házasodtak össze, mely házasságból hét gyermek született. Egy lány és hat fiú. A hét gyerekből csupán Gárdonyi Géza és két öccse élte meg a felnőtt kort.
Gárdonyi Géza 1868 végén, Budán kezdte meg elemi iskolai tanulmányait, majd 1874-1875 között a sárospataki református kollégiumba járt.1876-ban a budapesti Calvin téri református gimnáziumban folytatta tanulmányait. Mivel édesapja egy megalkuvásra képtelen, lázadó ember volt, sehol nem tűrték meg hosszabb távon a munkaadói, így a család állandó vándorlásra kényszerült. Összesen 16 településen éltek rövidebb-hosszabb ideig.1878-ban Gárdonyi Géza leérettségizett, majd az Egri Érseki Katolikus Tanítóképző Intézet növendéke lett. 1882-ben szerezte meg népiskolai tanítói oklevelét. A különböző vidéki iskolákban való tanítás egyre nyomasztóbb hatással volt rá.
Mindeközben több lap is közölte kisebb nagyobb rendszerességgel írásait, verseit, elbeszéléseit. 1885 februárjában végre a pécsi Dunántúl című lap külső munkatársa lehetett.
1885 októberében lemondott kántortanítói állásáról, majd még ugyanennek a hónapnak a végén házasságot kötött Csányi Máriával. Az ifjú pár Győrben telepedett le, és itt is indult útjára Gárdonyi Géza igazi újságírói pályafutása.
Rövid életű házasságából négy gyermek született, majd 1892-ben különváltak. 1897-ben Egerbe költözött édesanyjával és haláláig ott is élt.
Gárdonyi Géza pályája során számos írói álnevet használt, különösen újságírói tevékenysége kapcsán, később pedig a gyermekmeséi fejlécén. A Gárdonyi Géza nevet első ízben 16 éves korában használta, melyet a születési anyakönyvezési helyszíne (Gárdony) után választott.
Számtalan művet írt, legnagyobb sikereit a történelmi regényeivel aratta, mint az Egri csillagok (1901), Isten rabjai (1908) vagy a Láthatatlan ember (1902).
Gárdonyi Géza Gárdony-Agárdpusztán született. Édesapja Ziegler Sándor Mihály (1823-1879), édesanyja Nagy Terézia (1840. Március 21.-1926.) parasztsorba süllyedt szőlősgyöröki római katolikus kurtanemesek sarja. A szülők 1860. December 8.-án házasodtak össze, mely házasságból hét gyermek született. Egy lány és hat fiú. A hét gyerekből csupán Gárdonyi Géza és két öccse élte meg a felnőtt kort.
Gárdonyi Géza 1868 végén, Budán kezdte meg elemi iskolai tanulmányait, majd 1874-1875 között a sárospataki református kollégiumba járt.1876-ban a budapesti Calvin téri református gimnáziumban folytatta tanulmányait. Mivel édesapja egy megalkuvásra képtelen, lázadó ember volt, sehol nem tűrték meg hosszabb távon a munkaadói, így a család állandó vándorlásra kényszerült. Összesen 16 településen éltek rövidebb-hosszabb ideig.1878-ban Gárdonyi Géza leérettségizett, majd az Egri Érseki Katolikus Tanítóképző Intézet növendéke lett. 1882-ben szerezte meg népiskolai tanítói oklevelét. A különböző vidéki iskolákban való tanítás egyre nyomasztóbb hatással volt rá.
Mindeközben több lap is közölte kisebb nagyobb rendszerességgel írásait, verseit, elbeszéléseit. 1885 februárjában végre a pécsi Dunántúl című lap külső munkatársa lehetett.
1885 októberében lemondott kántortanítói állásáról, majd még ugyanennek a hónapnak a végén házasságot kötött Csányi Máriával. Az ifjú pár Győrben telepedett le, és itt is indult útjára Gárdonyi Géza igazi újságírói pályafutása.
Rövid életű házasságából négy gyermek született, majd 1892-ben különváltak. 1897-ben Egerbe költözött édesanyjával és haláláig ott is élt.
Gárdonyi Géza pályája során számos írói álnevet használt, különösen újságírói tevékenysége kapcsán, később pedig a gyermekmeséi fejlécén. A Gárdonyi Géza nevet első ízben 16 éves korában használta, melyet a születési anyakönyvezési helyszíne (Gárdony) után választott.
Számtalan művet írt, legnagyobb sikereit a történelmi regényeivel aratta, mint az Egri csillagok (1901), Isten rabjai (1908) vagy a Láthatatlan ember (1902).
Gerald 'Gerry' Malcolm Durrell (India, Dzsamsedpur, 1925. január 7. – Jersey, 1995. január 30.) brit zoológus, író.
Az indiai Kalkutta közelében, Dzsamsedpurban született Gerald Malcolm Durrell néven, 1925-ben. Szülei, Louisa Florence Dixie és Lawrence Samuel Durrell brit és ír felmenőkkel bírtak. Három testvére volt: Lawrence George (1912-1990) író, Leslie (1918-1983) és Margaret (1920-2007). Apja útépítő mérnökként dolgozott, és miután 1928-ban meghalt, a család hazatért Angliába, majd 1935-ben Korfu szigetére költözött. Négy évig éltek a szigeten, amely Gerry fő szellemi ihletője volt: itt kezdődött egy életen át tartó nagy szerelme a természet világa iránt. Iskolába nem járt, magántanárok oktatták, közülük főleg a természettudós Theodor Stefanides doktor hatott rá. Korfui éveire emlékezett a Családom és egyéb állatfajták című könyvében, sok humorral és önironiával mutatva be családtagjait, a sziget lakóit és élővilágát.
A második világháború alatt ismét Angliában éltek, Gerald pedig egy kisállat-kereskedésben kezdett el dolgozni. 1943-ban katonának kellett volna besorozni, de végül gyenge egészsége miatt felmentést kapott. A háború után, 1945-ben a whipsnade-i állatkertbe szerződött, állatgondozónak. Itt körülbelül egy évig dolgozott, miközben expedíciókat tervezett, ám az állatgyűjtők továbbra sem fogadták el jelentkezését.
Jelentős összeget örökölt 21. születésnapja alkalmából, amit állatok gyűjtésére költött el. Első, kameruni állatgyűjtő expedícióját 1947-ben, saját költségén szervezte meg és ő maga vezette, John Yealland ornitológus segítségével. A magával hozott állatokat a londoni, chesteri, paigntoni, bristoli és manchesteri állatkertek vették meg. Ezt követték az 1948-ban és 1949-ben, Brit Guyana-i gyűjtőutak és a későbbiekben szervezett expedíciók Paraguay, Argentína, Sierra Leone, Mauritius, Mexikó és Madagaszkár vadonjaiba. Egyik első útján ismerkedett meg a bafuti Fonnal, akivel jó barátságot kötött.
1951-ben feleségül vette Jacqueline Sonia Wolfendent, és Gerald nővérének, Margónak bournemouthi házába költöztek. Jacquie ezután Gerald állandó társává szegődött a további állatgyűjtő utakon, valamint aktívan segédkezett a jersey-i állatkert létrehozásában, majd üzemeltetésében.
Hogy anyagi helyzetét fellendítse, bátyja és Jacquie tanácsára Gerald humoros, életrajzi ihletésű könyveket kezdett írni, sikerrel. A minden könyve végén található felhívás csatlakozásra hív és adakozásra kér. 1954-ben a könyvekből kapott pénzen újabb expedíciót vezetett Dél-Amerika dzsungeleibe.
A Családom és egyéb állatfajták megjelenése, 1956-ban hatalmas sikert hozott Geraldnak. 1957-ben harmadszor, utoljára ismét Kamerunba utazott, és ezúttal már saját, leendő állatkertje számára gyűjtött állatokat. Visszatérése után ismét Margóhoz költözött, s annak kis, hátsó kertjében tartotta népes állatseregletét, amíg helyet keresett a számukra. Legnagyobb csalódására mind Bournemouth, mind Poole önkormányzata elutasította ajánlatát, hogy állatkertet hozzon létre városukban. 1958-ban azonban rátalált a Jersey Állatparkra, amely ideálisnak bizonyult álmai megvalósítására. Még ugyanabban az évben újabb, s immár sikeres állatgyűjtő expedíciót szervezett Dél-Amerikába, elsősorban a veszélyeztetett fajok megmentését célozva. Az állatkertet 1959 húsvétján nyitották meg.
1979-ben elvált Jacquie-től, s még ugyanabban az évben feleségül vette Lee McGeorge-ot. 1982-ben Új-Zéland, Ausztrália és Malajzia helyszínein Lee-vel tévésorozatot forgattak, amit Magyarországon is bemutattak.
Durrell és alapítványa a Durrell WildLife Conservation Trust, vagyis a Jersey Vadvédelmi Alapítvány a világ számos helyén segített a veszélyeztetett fajok megóvásában, szaporításában, az ott élő lakosság felvilágosításában, oktatásában.
Durrell májzsugorban szenvedett, melyet a könyveiben is megírt, nem ritka, és olykor elég kemény italozás okozott. Májtranszplantációval hosszabbították meg az életét, de ez csak átmenetileg volt sikeres, halálának oka is májelégtelenség volt.
Jersey-szigeti állatkertjét 1995-ben bekövetkezett haláláig vezette, hamvait is ott temették el.
Az indiai Kalkutta közelében, Dzsamsedpurban született Gerald Malcolm Durrell néven, 1925-ben. Szülei, Louisa Florence Dixie és Lawrence Samuel Durrell brit és ír felmenőkkel bírtak. Három testvére volt: Lawrence George (1912-1990) író, Leslie (1918-1983) és Margaret (1920-2007). Apja útépítő mérnökként dolgozott, és miután 1928-ban meghalt, a család hazatért Angliába, majd 1935-ben Korfu szigetére költözött. Négy évig éltek a szigeten, amely Gerry fő szellemi ihletője volt: itt kezdődött egy életen át tartó nagy szerelme a természet világa iránt. Iskolába nem járt, magántanárok oktatták, közülük főleg a természettudós Theodor Stefanides doktor hatott rá. Korfui éveire emlékezett a Családom és egyéb állatfajták című könyvében, sok humorral és önironiával mutatva be családtagjait, a sziget lakóit és élővilágát.
A második világháború alatt ismét Angliában éltek, Gerald pedig egy kisállat-kereskedésben kezdett el dolgozni. 1943-ban katonának kellett volna besorozni, de végül gyenge egészsége miatt felmentést kapott. A háború után, 1945-ben a whipsnade-i állatkertbe szerződött, állatgondozónak. Itt körülbelül egy évig dolgozott, miközben expedíciókat tervezett, ám az állatgyűjtők továbbra sem fogadták el jelentkezését.
Jelentős összeget örökölt 21. születésnapja alkalmából, amit állatok gyűjtésére költött el. Első, kameruni állatgyűjtő expedícióját 1947-ben, saját költségén szervezte meg és ő maga vezette, John Yealland ornitológus segítségével. A magával hozott állatokat a londoni, chesteri, paigntoni, bristoli és manchesteri állatkertek vették meg. Ezt követték az 1948-ban és 1949-ben, Brit Guyana-i gyűjtőutak és a későbbiekben szervezett expedíciók Paraguay, Argentína, Sierra Leone, Mauritius, Mexikó és Madagaszkár vadonjaiba. Egyik első útján ismerkedett meg a bafuti Fonnal, akivel jó barátságot kötött.
1951-ben feleségül vette Jacqueline Sonia Wolfendent, és Gerald nővérének, Margónak bournemouthi házába költöztek. Jacquie ezután Gerald állandó társává szegődött a további állatgyűjtő utakon, valamint aktívan segédkezett a jersey-i állatkert létrehozásában, majd üzemeltetésében.
Hogy anyagi helyzetét fellendítse, bátyja és Jacquie tanácsára Gerald humoros, életrajzi ihletésű könyveket kezdett írni, sikerrel. A minden könyve végén található felhívás csatlakozásra hív és adakozásra kér. 1954-ben a könyvekből kapott pénzen újabb expedíciót vezetett Dél-Amerika dzsungeleibe.
A Családom és egyéb állatfajták megjelenése, 1956-ban hatalmas sikert hozott Geraldnak. 1957-ben harmadszor, utoljára ismét Kamerunba utazott, és ezúttal már saját, leendő állatkertje számára gyűjtött állatokat. Visszatérése után ismét Margóhoz költözött, s annak kis, hátsó kertjében tartotta népes állatseregletét, amíg helyet keresett a számukra. Legnagyobb csalódására mind Bournemouth, mind Poole önkormányzata elutasította ajánlatát, hogy állatkertet hozzon létre városukban. 1958-ban azonban rátalált a Jersey Állatparkra, amely ideálisnak bizonyult álmai megvalósítására. Még ugyanabban az évben újabb, s immár sikeres állatgyűjtő expedíciót szervezett Dél-Amerikába, elsősorban a veszélyeztetett fajok megmentését célozva. Az állatkertet 1959 húsvétján nyitották meg.
1979-ben elvált Jacquie-től, s még ugyanabban az évben feleségül vette Lee McGeorge-ot. 1982-ben Új-Zéland, Ausztrália és Malajzia helyszínein Lee-vel tévésorozatot forgattak, amit Magyarországon is bemutattak.
Durrell és alapítványa a Durrell WildLife Conservation Trust, vagyis a Jersey Vadvédelmi Alapítvány a világ számos helyén segített a veszélyeztetett fajok megóvásában, szaporításában, az ott élő lakosság felvilágosításában, oktatásában.
Durrell májzsugorban szenvedett, melyet a könyveiben is megírt, nem ritka, és olykor elég kemény italozás okozott. Májtranszplantációval hosszabbították meg az életét, de ez csak átmenetileg volt sikeres, halálának oka is májelégtelenség volt.
Jersey-szigeti állatkertjét 1995-ben bekövetkezett haláláig vezette, hamvait is ott temették el.
Márai Sándor, eredeti nevén márai Grosschmid Sándor Károly Henrik (Kassa, 1900. április 11. – San Diego, 1989. február 21.) magyar író, költő, újságíró.
Márai életútja az egyik legkülönösebb a 20. századi magyar írók között. Már az 1930-as években korának egyik legismertebb és legelismertebb írói közé tartozott. Amikor azonban 1948-ban elhagyta hazáját, tudatosan és következetesen kiiktatták műveit a hazai irodalmi életből, és haláláig a nevét is alig ejtették ki. Ez nemcsak emigráns létének és bolsevizmus-ellenességének tudható be, hanem annak is, hogy ő volt a magyar polgárság irodalmi képviselője, s erről az osztályról sokáig semmi jót sem lehetett állítani. Márai azonban a klasszikus polgári eszményeknél értékesebbet nem talált, így kötelességének tartotta, hogy ezeknek adjon hangot műveiben.
Az 1980-as években már lehetővé válhatott volna munkáinak hazai kiadása, de ő megfogadta, hogy amíg Magyarországon megszálló csapatok tartózkodnak, s nem lesz demokratikus választás, addig semminek a kiadásához és előadásához nem járul hozzá. Életműsorozatának újra kiadása halála után, 1990-ben indult el. Ugyanebben az évben posztumusz Kossuth-díjjal jutalmazták.
Márai Sándor Kassán született egy régi szász eredetű családban. Apai ágon a nemesi Ország család rokona. Édesapja Grosschmid Géza, királyi közjegyző, édesanyja Ratkovszky Margit. Márai Sándornak három testvére volt, Kató, Géza és Gábor. Géza Radványi néven vált világhírű rendezővé.
A szülők az elit polgári értékrend szellemében kívánták nevelni gyerekeiket, így Márai Sándor 9 éves koráig házitanítóhoz járt, majd a Jászóvári Premontrei Kanonok Kassai Főgimnáziumába. 1914-ben átkerült Budapestre, a II. kerületi Érseki Katolikus Főgimnáziumba, végül Kassán az Eperjesi Katholikus Főgimnáziumban érettségizett 1917-ben.
1918-ban Budapestre költözött és megkezdte jogi tanulmányait, majd átjelentkezett a bölcsészkarra. A Tanácsköztársaság idején újságíróként tevékenykedett, melynek bukása után először Lipcsébe, Frankfurtba, majd Berlinbe ment tanulmányait folytatni.
Több lap állandó munkatársa lett, a tanulmányait pedig feladta. 1923. Április 17.-én vette feleségül a zsidó származású Matzner Lolát. Még ebben az évben Párizsba utaztak, és 6 évig ott is éltek. 1928-ban költöztek vissza Budapestre.
1930-1942 közötti korszak volt Márai Sándor legtermékenyebb írói időszaka. 1948-ban a Márai család elhagyta Magyarországot és Olaszországban telepedtek le, ahol Márai Sándor tovább folytatta az írást.
1952-ben Márai Sándor és felesége Amerikában telepedett le, ahol öt év kint tartózkodás után megkapta az amerikai állampolgárságot.
1985-ben meghalt Kató húga és Gábor öccse, 1986 januárjában pedig felesége. Végül 1989-ben San Diegóban egy pisztollyal véget vetett az életének.
Márai életútja az egyik legkülönösebb a 20. századi magyar írók között. Már az 1930-as években korának egyik legismertebb és legelismertebb írói közé tartozott. Amikor azonban 1948-ban elhagyta hazáját, tudatosan és következetesen kiiktatták műveit a hazai irodalmi életből, és haláláig a nevét is alig ejtették ki. Ez nemcsak emigráns létének és bolsevizmus-ellenességének tudható be, hanem annak is, hogy ő volt a magyar polgárság irodalmi képviselője, s erről az osztályról sokáig semmi jót sem lehetett állítani. Márai azonban a klasszikus polgári eszményeknél értékesebbet nem talált, így kötelességének tartotta, hogy ezeknek adjon hangot műveiben.
Az 1980-as években már lehetővé válhatott volna munkáinak hazai kiadása, de ő megfogadta, hogy amíg Magyarországon megszálló csapatok tartózkodnak, s nem lesz demokratikus választás, addig semminek a kiadásához és előadásához nem járul hozzá. Életműsorozatának újra kiadása halála után, 1990-ben indult el. Ugyanebben az évben posztumusz Kossuth-díjjal jutalmazták.
Márai Sándor Kassán született egy régi szász eredetű családban. Apai ágon a nemesi Ország család rokona. Édesapja Grosschmid Géza, királyi közjegyző, édesanyja Ratkovszky Margit. Márai Sándornak három testvére volt, Kató, Géza és Gábor. Géza Radványi néven vált világhírű rendezővé.
A szülők az elit polgári értékrend szellemében kívánták nevelni gyerekeiket, így Márai Sándor 9 éves koráig házitanítóhoz járt, majd a Jászóvári Premontrei Kanonok Kassai Főgimnáziumába. 1914-ben átkerült Budapestre, a II. kerületi Érseki Katolikus Főgimnáziumba, végül Kassán az Eperjesi Katholikus Főgimnáziumban érettségizett 1917-ben.
1918-ban Budapestre költözött és megkezdte jogi tanulmányait, majd átjelentkezett a bölcsészkarra. A Tanácsköztársaság idején újságíróként tevékenykedett, melynek bukása után először Lipcsébe, Frankfurtba, majd Berlinbe ment tanulmányait folytatni.
Több lap állandó munkatársa lett, a tanulmányait pedig feladta. 1923. Április 17.-én vette feleségül a zsidó származású Matzner Lolát. Még ebben az évben Párizsba utaztak, és 6 évig ott is éltek. 1928-ban költöztek vissza Budapestre.
1930-1942 közötti korszak volt Márai Sándor legtermékenyebb írói időszaka. 1948-ban a Márai család elhagyta Magyarországot és Olaszországban telepedtek le, ahol Márai Sándor tovább folytatta az írást.
1952-ben Márai Sándor és felesége Amerikában telepedett le, ahol öt év kint tartózkodás után megkapta az amerikai állampolgárságot.
1985-ben meghalt Kató húga és Gábor öccse, 1986 januárjában pedig felesége. Végül 1989-ben San Diegóban egy pisztollyal véget vetett az életének.
Mikszáth Kálmán (Szklabonya, 1847. január 16. – Budapest, Józsefváros, 1910. május 28.)
Magyar író, újságíró, szerkesztő, országgyűlési képviselő, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a Kisfaludy Társaság és Petőfi Társaság rendes tagja, a Budapesti Egyetem tiszteletbeli bölcsészdoktora.
Neves és művelt felmenőkkel bíró családban született Szklabonyán (Nógrád vármegye), Mikszáth János jómódú földbirtokos, és a kisnemesi származású farádi Veress Mária evangélikus vallású szülők fiaként.
1866-1869-ig jogot tanult a budapesti egyetemen, bár diplomát nem szerzett belőle. Megpróbálkozott az újságírással is, számos magyar újság, köztük a Pesti Hírlap is közölte cikkeit.
Korai novellái alapjául a parasztok, iparosok élete szolgált, melyek demonstrálták Mikszáth Kálmán hozzáértését a ravaszkodó, humoros anekdotákhoz, melyek megmutatkoznak a későbbi sokkal népszerűbb műveiben is.
Számos novellája társadalmi kommentárt és szatírát tartalmazott, és az élete vége felé egyre inkább kritikus hangvétellel fordult az arisztokrácia és a kivetett terhek ellen.
1873. Július 13.-án feleségül vette Mauks Ilona Máriát, majd 1878-ban elváltak. 1882-ben ismét elvette volt feleségét, mely házasságból három gyermek született.
1874-ben jelent meg első önálló műve, az „Elbeszélések”, két kötetben, de nem kapott komolyabb figyelmet. Pár évig különböző napilapoknál dolgozott, azonban sikertelensége miatt elkeseredve, 1878-ban Szegedre ment, és a Szegedi Naplónál helyezkedett el, újságíróként. Ott aratta első írói sikereit: az 1879-es szegedi nagy árvíz és az ezután következő királyi biztosi korszak hálás témákkal szolgált neki. Karcolataiban a biztosi tanácsot csipkedte, s megörökítette Tisza Lajos és munkatársainak alakját.
1887-től élete végéig országgyűlési képviselő volt, előbb az erdélyi Illyefalva, majd Fogaras, végül pedig Máramarossziget mandátumával.1896-ban a budapesti újságírók egyesületének elnökévé választották, melynek tisztségéről 1899-ben lemondott.
1910 tavaszán ünnepelték írói pályafutásának negyvenedik évfordulóját, tiszteletére Szklabonya (szülőfaluja) a Mikszáthfalva nevet vette fel. Ezután még elutazott Máramarosszigetre, ahonnan azonban már nagybetegen tért vissza, s néhány nap múlva, május 28-án meghalt. Temetésére május 31-én délután került sor. Utolsó munkája, A fekete város könyv alakban való 1911-es megjelenését már nem érhette meg.
Tagja volt a Petőfi Társaságnak, a Kisfaludy Társaságnak, a Belvárosi Takarékpénztár Részvénytársaság Igazgatóságának, a Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság Igazgatóságának, valamint 1889 tavaszától a Magyar Tudományos Akadémia levelező, és tiszteletbeli tagja volt.
Magyar író, újságíró, szerkesztő, országgyűlési képviselő, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a Kisfaludy Társaság és Petőfi Társaság rendes tagja, a Budapesti Egyetem tiszteletbeli bölcsészdoktora.
Neves és művelt felmenőkkel bíró családban született Szklabonyán (Nógrád vármegye), Mikszáth János jómódú földbirtokos, és a kisnemesi származású farádi Veress Mária evangélikus vallású szülők fiaként.
1866-1869-ig jogot tanult a budapesti egyetemen, bár diplomát nem szerzett belőle. Megpróbálkozott az újságírással is, számos magyar újság, köztük a Pesti Hírlap is közölte cikkeit.
Korai novellái alapjául a parasztok, iparosok élete szolgált, melyek demonstrálták Mikszáth Kálmán hozzáértését a ravaszkodó, humoros anekdotákhoz, melyek megmutatkoznak a későbbi sokkal népszerűbb műveiben is.
Számos novellája társadalmi kommentárt és szatírát tartalmazott, és az élete vége felé egyre inkább kritikus hangvétellel fordult az arisztokrácia és a kivetett terhek ellen.
1873. Július 13.-án feleségül vette Mauks Ilona Máriát, majd 1878-ban elváltak. 1882-ben ismét elvette volt feleségét, mely házasságból három gyermek született.
1874-ben jelent meg első önálló műve, az „Elbeszélések”, két kötetben, de nem kapott komolyabb figyelmet. Pár évig különböző napilapoknál dolgozott, azonban sikertelensége miatt elkeseredve, 1878-ban Szegedre ment, és a Szegedi Naplónál helyezkedett el, újságíróként. Ott aratta első írói sikereit: az 1879-es szegedi nagy árvíz és az ezután következő királyi biztosi korszak hálás témákkal szolgált neki. Karcolataiban a biztosi tanácsot csipkedte, s megörökítette Tisza Lajos és munkatársainak alakját.
1887-től élete végéig országgyűlési képviselő volt, előbb az erdélyi Illyefalva, majd Fogaras, végül pedig Máramarossziget mandátumával.1896-ban a budapesti újságírók egyesületének elnökévé választották, melynek tisztségéről 1899-ben lemondott.
1910 tavaszán ünnepelték írói pályafutásának negyvenedik évfordulóját, tiszteletére Szklabonya (szülőfaluja) a Mikszáthfalva nevet vette fel. Ezután még elutazott Máramarosszigetre, ahonnan azonban már nagybetegen tért vissza, s néhány nap múlva, május 28-án meghalt. Temetésére május 31-én délután került sor. Utolsó munkája, A fekete város könyv alakban való 1911-es megjelenését már nem érhette meg.
Tagja volt a Petőfi Társaságnak, a Kisfaludy Társaságnak, a Belvárosi Takarékpénztár Részvénytársaság Igazgatóságának, a Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság Igazgatóságának, valamint 1889 tavaszától a Magyar Tudományos Akadémia levelező, és tiszteletbeli tagja volt.
Paulo Coelho könyveit 83 nyelvre fordították le, és több mint 170 országban, több mint 320 millió példányban adták el. 1998-ban megjelent regénye, Az alkimista több mint 85 millió példányban kelt el, és Malála Júszafzaitól kezdve Pharrell Williamsig rengetegen idézik. Tagja a Brazil Irodalmi Akadémiának, és megkapta a Francia Köztársaság Becsületrendje kitüntetést. 2007-ben ENSZ békenagykövetnek jelölték.
Bővebben a szerző honlapján: www.coelho.hu
Fotó: ©Xavier González
Bővebben a szerző honlapján: www.coelho.hu
Fotó: ©Xavier González
Pilinszky János (Budapest, 1921. november 27. – Budapest, 1981. május 27.) a huszadik század egyik legjelentősebb magyar költője, Baumgarten-díjas, József Attila-díjas és Kossuth-díjas. A Nyugat irodalmi folyóirat negyedik, úgynevezett „újholdas” nemzedékének tagja Nemes Nagy Ágnessel, Örkény Istvánnal és Mándy Ivánnal együtt; a Nyugat, majd szellemi utódja, a Magyar Csillag megszűnése után az Újhold körül csoportosultak. E lapnak 1946–1948 között társszerkesztője is volt. Mindemellett munkatársa volt a Vigilia, az Élet, az Ezüstkor s az Új Ember lapnak is.
Olyan művekről ismert, mint az Apokrif, Harbach 1944, Ravensbrücki passió, vagy rövid epigrammáiról mint a Négysoros, Mire megjössz vagy Harmadnapon. Életművében a 20. század kegyetlen világát elemzi, leképezvén az ember magárahagyottságát, a létezés szenvedése elől való menekvés hiábavalóságát, az élet stációit átható félelmet és rémületet.
Költészetén megfigyelhető az 1940-es évek alatti lágertapasztalatai, a keresztény egzisztencializmus, a tárgyias líra s katolikus hitének hatása, melyek ellenére nem tartozik a hagyományos értelemben vett, szakrális témájú úgynevezett papi írók katolikus irodalmába, minthogy elutasította a vallásos és a profán irodalmat elválasztó falat („Én költő vagyok és katolikus”).
Líra mellett az epika és a dráma műnemében is alkotott. Esszéi és esszészerű prózakölteményei (Meditáció, Bársonycsomó) versesköteteiben jelentek meg, 1977-ben adták ki a „Beszélgetések Sheryl Suttonnal” című párbeszédes regényét, 1957-től kezdve pedig gyermekeknek írt verses meséket (Aranymadár, A Nap születése).[25] Drámái az 1974-es „Végkifejlet” című kötetében szerepelnek először, köztük egyfelvonásosak (Urbi et orbi – a testi szenvedésről, Élőképek) és hosszabb színművek is fellelhetőek. A Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja 1998-tól.
Olyan művekről ismert, mint az Apokrif, Harbach 1944, Ravensbrücki passió, vagy rövid epigrammáiról mint a Négysoros, Mire megjössz vagy Harmadnapon. Életművében a 20. század kegyetlen világát elemzi, leképezvén az ember magárahagyottságát, a létezés szenvedése elől való menekvés hiábavalóságát, az élet stációit átható félelmet és rémületet.
Költészetén megfigyelhető az 1940-es évek alatti lágertapasztalatai, a keresztény egzisztencializmus, a tárgyias líra s katolikus hitének hatása, melyek ellenére nem tartozik a hagyományos értelemben vett, szakrális témájú úgynevezett papi írók katolikus irodalmába, minthogy elutasította a vallásos és a profán irodalmat elválasztó falat („Én költő vagyok és katolikus”).
Líra mellett az epika és a dráma műnemében is alkotott. Esszéi és esszészerű prózakölteményei (Meditáció, Bársonycsomó) versesköteteiben jelentek meg, 1977-ben adták ki a „Beszélgetések Sheryl Suttonnal” című párbeszédes regényét, 1957-től kezdve pedig gyermekeknek írt verses meséket (Aranymadár, A Nap születése).[25] Drámái az 1974-es „Végkifejlet” című kötetében szerepelnek először, köztük egyfelvonásosak (Urbi et orbi – a testi szenvedésről, Élőképek) és hosszabb színművek is fellelhetőek. A Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja 1998-tól.
Umberto Eco (Alessandria, 1932. január 5. – Milánó, 2016. február 19.) olasz író, a modern európai kultúra nagy irodalmára és tréfamestere.
Alessandriában, egy észak-olaszországi kisvárosban született, melynek megalapításáról szeretetteljesen mesél Baudolino c. regényében. Itt töltött gyermekéveit meséli el alteregója, a naiv-cinikus kiadói szerkesztő Jacopo Belbo írásain és emlékezésein keresztül A Foucault-inga c. regényében.1962-ben megnősült, felesége Renate Ramge német grafikus, két gyermekük van, Stefano és Carlotta.2016. február 19-én halt meg Milánóban, hasnyálmirigyrákban, amiben már két éve szenvedett.
Tudományos pályafutását középkor-kutatóként kezdte, 1954-ben Aquinói Szent Tamásról írt filozófiai doktori disszertációt a torinói egyetemen. Később vizuális kommunikációt és esztétikát kezdett tanítani a különböző észak-olasz egyetemeken: Torinóban, Milánóban és Bolognában, közben szerkesztőként dolgozott a RAI-nál és a Bompiani kiadónál (1959–1975).A tudományos életben a világhírt irodalomelméleti írásaival szerezte meg, közülük a legismertebb talán A nyitott mű poétikája. A szemiotika nagy tekintélyű tudósa lett, elnöke és tagja több olasz és nemzetközi társaságnak.
Az igazi világhírt végül irodalmi munkássága, közelebbről A rózsa neve c. regényével nyerte el. A hírnév megnyitotta a befogadás kapuit a következő regény, A Foucault-inga előtt.A tegnap szigete már igazi nehéz, barokk műveltség-regény, Eco részéről pedig igen izgalmas, briliánsan véghezvitt stílusgyakorlat, ami egy hajótörött montferratói ifjú elmélkedéseit írja le a 17. századból.A Baudolino egy kedves-ravasz pikareszk regény egy nagyotmondó fraschetai fiúról, akit Barbarossa Frigyes magához vesz, kitaníttat, majd javakorabeli emberként elmeséli kalandos és csodás eseményekkel kísért élettörténetét egy bizánci krónikásnak. Rafinált narratíva és elbeszélői egyszerűség jellemzi a regényt. Amilyen nehezen olvasható A tegnap szigete vagy A Foucault-inga, olyan olvasmányos és szórakoztató a Baudolino. Egyéb művei között meg kell említeni a Hogyan írjunk szakdolgozatot? c. könyvecskét, amely szellemes iránymutató főiskolások, egyetemisták, doktoranduszok és mások számára, ha véletlenül dolgozatírásra szánják el magukat.Mindemellett jelentős publicisztikai tevékenységet fejtett ki, napi- és hetilapokban rendszeresen jelentek meg gunyoros és humoros írásai a lehető legkülönbözőbb profán témákban. Ezek egy része megjelent magyarul is, többek között a Bábeli beszélgetés c. kötetben.
Alessandriában, egy észak-olaszországi kisvárosban született, melynek megalapításáról szeretetteljesen mesél Baudolino c. regényében. Itt töltött gyermekéveit meséli el alteregója, a naiv-cinikus kiadói szerkesztő Jacopo Belbo írásain és emlékezésein keresztül A Foucault-inga c. regényében.1962-ben megnősült, felesége Renate Ramge német grafikus, két gyermekük van, Stefano és Carlotta.2016. február 19-én halt meg Milánóban, hasnyálmirigyrákban, amiben már két éve szenvedett.
Tudományos pályafutását középkor-kutatóként kezdte, 1954-ben Aquinói Szent Tamásról írt filozófiai doktori disszertációt a torinói egyetemen. Később vizuális kommunikációt és esztétikát kezdett tanítani a különböző észak-olasz egyetemeken: Torinóban, Milánóban és Bolognában, közben szerkesztőként dolgozott a RAI-nál és a Bompiani kiadónál (1959–1975).A tudományos életben a világhírt irodalomelméleti írásaival szerezte meg, közülük a legismertebb talán A nyitott mű poétikája. A szemiotika nagy tekintélyű tudósa lett, elnöke és tagja több olasz és nemzetközi társaságnak.
Az igazi világhírt végül irodalmi munkássága, közelebbről A rózsa neve c. regényével nyerte el. A hírnév megnyitotta a befogadás kapuit a következő regény, A Foucault-inga előtt.A tegnap szigete már igazi nehéz, barokk műveltség-regény, Eco részéről pedig igen izgalmas, briliánsan véghezvitt stílusgyakorlat, ami egy hajótörött montferratói ifjú elmélkedéseit írja le a 17. századból.A Baudolino egy kedves-ravasz pikareszk regény egy nagyotmondó fraschetai fiúról, akit Barbarossa Frigyes magához vesz, kitaníttat, majd javakorabeli emberként elmeséli kalandos és csodás eseményekkel kísért élettörténetét egy bizánci krónikásnak. Rafinált narratíva és elbeszélői egyszerűség jellemzi a regényt. Amilyen nehezen olvasható A tegnap szigete vagy A Foucault-inga, olyan olvasmányos és szórakoztató a Baudolino. Egyéb művei között meg kell említeni a Hogyan írjunk szakdolgozatot? c. könyvecskét, amely szellemes iránymutató főiskolások, egyetemisták, doktoranduszok és mások számára, ha véletlenül dolgozatírásra szánják el magukat.Mindemellett jelentős publicisztikai tevékenységet fejtett ki, napi- és hetilapokban rendszeresen jelentek meg gunyoros és humoros írásai a lehető legkülönbözőbb profán témákban. Ezek egy része megjelent magyarul is, többek között a Bábeli beszélgetés c. kötetben.
1977-ben született Budapesten. 1996-ban vették fel az ELTE BTK magyar–angol szakára. Költő, műfordító, 1999-től a JAK műfordító füzetek szerkesztője. 1999-ben Magvető Kiadó gondozásában megjelent Bögre azúr című első verseskötetével viharos irodalmi sikert aratott.
Költői vénáját és formaérzékét számos rangos pályatársa és mérvadó kritikusok is méltatták. Az első kötet óta eltelt időben a szerző számos színháztól érkezett felkérésnek tett eleget, és műfordítóként kamatoztatta tehetségét. A Túl a Maszat-hegyen című verses meseregényét 2003-ban adta közre a Magvető Kiadó. A műből azóta készült a Budapest Bábszínházban bábmusical, amelynek alapján megszületett az azonos című kalandlemez is, melynek zeneszerzője Presser Gábor.
Varró Dániel új verseskötete, a Szívdesszert a szerelem külső és belső helyszíneit veszi számba, akár egy szerelmi kisenciklopédia. A szerzőtől megszokott könnyed, játékos hangba ezúttal egy kis keserűség is keveredik, rímjátékokban azonban most sincs hiány, a témát változatos költői formákban járja körül a kötet, az elégiától a makámáig, a szonettkoszorútól az SMS-versig. A kötetből készült hangoskönyvön a verseket Mácsai Pál adja elő.
A legutóbbi verseskötete, a Kerge ABC, amely Szabó T. Annával és Tóth Krisztinával közös munkája, az óvodás és kisiskolás gyerekeket segíti az ábécé elsajátításában: a kötetben szereplő állatok neveinek kezdõbetűi megegyeznek a magyar ábécé 44 betűjével.
Díjai
Bródy-díj (1999), NKA-ösztöndíj (2000), Új Magyar Hangjáték Díj (2000), Móricz-ösztöndíj (2002), Petőfi-díj (2002), Bárka-díj (2003), IBBY-díj (2004), Gundel művészeti díj (2004) József Attila-díj (2005), Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt (2007)
Költői vénáját és formaérzékét számos rangos pályatársa és mérvadó kritikusok is méltatták. Az első kötet óta eltelt időben a szerző számos színháztól érkezett felkérésnek tett eleget, és műfordítóként kamatoztatta tehetségét. A Túl a Maszat-hegyen című verses meseregényét 2003-ban adta közre a Magvető Kiadó. A műből azóta készült a Budapest Bábszínházban bábmusical, amelynek alapján megszületett az azonos című kalandlemez is, melynek zeneszerzője Presser Gábor.
Varró Dániel új verseskötete, a Szívdesszert a szerelem külső és belső helyszíneit veszi számba, akár egy szerelmi kisenciklopédia. A szerzőtől megszokott könnyed, játékos hangba ezúttal egy kis keserűség is keveredik, rímjátékokban azonban most sincs hiány, a témát változatos költői formákban járja körül a kötet, az elégiától a makámáig, a szonettkoszorútól az SMS-versig. A kötetből készült hangoskönyvön a verseket Mácsai Pál adja elő.
A legutóbbi verseskötete, a Kerge ABC, amely Szabó T. Annával és Tóth Krisztinával közös munkája, az óvodás és kisiskolás gyerekeket segíti az ábécé elsajátításában: a kötetben szereplő állatok neveinek kezdõbetűi megegyeznek a magyar ábécé 44 betűjével.
Díjai
Bródy-díj (1999), NKA-ösztöndíj (2000), Új Magyar Hangjáték Díj (2000), Móricz-ösztöndíj (2002), Petőfi-díj (2002), Bárka-díj (2003), IBBY-díj (2004), Gundel művészeti díj (2004) József Attila-díj (2005), Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt (2007)
Új vásárló vagyok!
új vásárlóval indíthatsz rendelést............