Irodalom 8. [antikvár]

Részlet a műből: Új művészi törekvések a 19. század második és a 20. század első felében A párivii Notre Dame Gótika Leonardo Da Vinci: Szem Anna harmadmagával Reneszánsz Jacques-Louis David: Horatiusok esküje Klasszicizmus Johann Fredrích Liick: Zenélő pásztorpár Barokk Előzmények: a 19. század A 19. század közepétől kibontakozó művészi törekvések fordulatot hoznak az európai művészet történetében. A korábbiakban - mint azt irodalomtörténeti tanulmányaid során te is láthattad - egy-egy korra többé-kevésbé egységes művészi kifejezésmód, úgynevezett korstílus volt jellemző. Ezek az adott korban uralkodó - bár többnyire nem egyeduralkodó - irányzatok fokozatosan alakultak ki, lassú fejlődés során bomlott ki jellegzetességeiknek, stílusjegyeiknek az az együttese, amelynek alapján a gótikáról, a barokkról, a klasszicizmusról vagy a reneszánszról beszélünk. Az átmeneti időszakokban a stílusirányzatok egymás mellett éltek, és volt olyan átmeneti időszak, amelyre több irányzat keveredése volt jellemző. A 18. század végén például még él a barokk hagyomány, bár többnyire átadja helyét kései változatának, a rokokónak, ugyanakkor virágzik mellettük az antik mintákat követő klasszicizmus éppúgy, mint a szentimentalizmus, az érzelmeket, az emberi lélek érzékenységét előtérbe állító stílusirányzat. Mindezek ötvöződése, keveredése és szintézise jól megfigyelhető Csokonai Vitéz Mihály költészetében.