Irodalom 8. [antikvár]

A 20. század elején mintha két Magyarország élt volna egymás mellett. Az egyik a régi, falusias, vidékies Magyarország megcsontosodott feudális viszonyaival, a gazdag földesurakkal és a szegény parasztok millióival. A másik az új, gyorsan fejlődő, városias Magyarország módos polgáraival és a rosszul fizetett munkások tömegével, küszködő kisiparosok, hivatalnokok sokaságával.Új életforma alakult ki, melynek lényeges ismérve a hírközlés szerepének jelentős növekedése. Újságok, napilapok, hetilapok és folyóiratok tucatjai jelentek meg. Az emberek ezekből értesültek a haza és a nagyvilág dolgairól, a politika, a gazdaság és a művelődés eseményeiről. (A rádió csak a húszas évektől, a televízió az ötvenes évek végétől terjedt el hazánkban.) Az újság munkát és megélhetést, egyben fórumot is adott az íróknak: nyomtatásban terjesztette újságcikkeiket, verseiket, elbeszéléseiket, olykor folytatásokban közölte regényeiket.Politikai szenvedelmű íróink, például Ady Endre, rendszeresen kifejthették véleményüket ország-világ közérdeklődést keltő társadalmi viszonyairól és történéseiről. Mások, mint például Kosztolányi Dezső, nem a politikai harcokról, hanem a mindennapi élet eseményeiről írtak művészi értékű újságcikkeket. íróink részvétele a sajtó munkájában sokat segített abban, hogy a fejlett európai országok mércéjével mérve is magas színvonalú újságírás fejlődjön ki hazánkban.Szükségét érezték íróink annak is, hogy saját irodalmi fórumaik legyenek.