Irodalom és hermeneutika [antikvár]

E kötetben azokat az írásaimat gyűjtöttem egybe, amelyeknek valamelyes közük volt a 90-es évek hazai hermeneutikai fordulatához. Minthogy ezt a - megtörténtnek mondható - fordulatot ma is heves reakciók kísérik, szükségtelennek látom a rájuk való reflexiók sorát személyes állásfoglalással szaporítani. E szövegek hatástörténete ugyanis más szövegekkel együtt, más premisszák támogatásával bontakozott ki, olyanokat is ideértve, amelyek erősen vitatták e dolgozatok igazságait. Ahogyan tehát a megértést sem pusztán a szubjektivitás cselekvéseként kell elgondolnunk, úgy a hatások sem egyirányúak s kivált nem egytényezősek. A hazai irodalmi hermeneutika kibontakozása ezért maga is több mozzanat összjátékának eredménye, mely olyan szerencsés periódusban vette igazán a kezdetét, amikor a hagyomány és a jelen közti közvetítés nyitott, kockázattal teli, mert szabad hatástörténeti helyzetben mehetett végbe. Végeredményben azért mondható szerencsésnek a fenti körülmény, mert a folyamat, amelynek kibontakozásához e szövegek a maguk módján hozzájárulhattak, sem előtt, sem később nem mehetett volna végbe ezzel a hatékonysággal. A hagyománytörténésbe ugyanis nem lehet eltervezetten, bármikor és bármely szándékkal belépni: bármikor bármi még akkor sem képes megtörténni, ha a temporálisan valóban megvalósultat utólag mindössze az előzetes lehetőségek egyikeként ismerjük is fel. S minthogy e fordulat a hazai bölcsészkarokon vette igazán kezdetét, értelemszerűen azok helyzetén keresztül illik szemügyre vennünk bizonyos szellemtudományi összefüggéseit - az ezredforduló idején.