Irodalom I. [antikvár]

A Biblia Az ókori keleti irodalmakból az egész későbbi európai kultúrát, gondolkodást, vallást meghatározó hatása miatt kiemelkedő szerepe lett a Bibliának. Az elnevezés görög eredetű, jelentése: „könyvek", „iratok". Szokták még írásnak, Szentírásnak is hívni. Keletkezésétől kezdve egész napjainkig érezteti hatását, ismerete hozzátartozik az általános műveltséghez, A Biblia mindenféle irodalmi műfaj kezdeti formáira mintát nyújt (elbeszélés, példázat, párbeszédes jelenet, különböző lírai műfajok: himnusz, jeremiád, jövendölés). Jelképes nyelve a költői kifejezés nyelvével rokon, témáiban pedig emberi alaphelyzetek, élmények fejeződnek ki. A Biblia a kereszténység, illetve korábbi, terjedelmesebb részében a zsidó vallás szent könyve. A „könyvek" korábbi s nagyobb csoportja az Ószövetség, másik része pedig az Újszövetség iratait tartalmazza. Ennek a megnevezésnek az az alapja, hogy a bibliai őstörténet szerint Isten a „kiválasztott nép" ősével. Ábrahámmal és utódaival szövetséget kötött, szigorú törvényeket írt elő számukra, s ezt a szövetséget a zsidó népet Egyiptomból kivezető Mózessel újra megerősítette. A zsidóság azonban az elkövetkező évszázadok során a szent könyvek szerint megszegte a régi szövetséget, vétett a törvények ellen, s ezért a próféták közül Jeremiás már egy ,,új szövetség"-ről adott hírt: „Igeo, jönnek napok — mondja az Ür —, amikor új szövetséget kötök Izrael házával és Juda házával. De nem olyan szövetséget, mint amilyet atyáikkal kötöttem azon a napon, amikor kézen fogva kivezettem őket Egyiptom földjé-' ről Ez lesz az a szövetség, amelyet majd Izrael házával kötök, ha elérkeznek azok a napok " (Jer. 31:31, dr. Szénási Sándor