Irodalom IV. [antikvár]

I. Szemelvények a XX. század első felének világirodalmából Történelem, társadalom és világkép A századforduló után az addig lappangó ellentmondások egyre jobban kiéleződtek. A korforduló összetett válsága súlyos konfliktusokhoz vezetett, és az elsö világháború idején (1914—1918) érte el tetőpontját. A világméretekben jelentkező változások megnövelték a néptömegek szerepét. Forradalmak robbantak ki, fellendült a munkásmozgalom. Az októberi forradalom (1917) győzelmével új világtörténelmi korszak kezdődött, két világrendszer — a tőkés és a szocialista gazdasági, társadalmi rend — egymás mellett létezésének kora. Az 1929 és 1933 között lejátszódó gazdasági vá/íág alapjaiban rázta meg az egész tőkés világot. Az Amerikai Egyesült Államok és több európai ország úgy próbálta feltartóztatni a válság fokozódását, hogy a tőkésállam erőteljesen beavatkozott a gazdasági életbe. A beavatkozás demokratikus engedményekkel társult, ezért ezekben az országokban fennmaradt a polgári demokrácia. Más országokban — mint Mussolini (musszolini) Olaszországában (1922) és a hitleri Németországban (1933) — nyílt fasiszta diktatúrát vezettek be. A terrorista diktatúra ellenében megerősödött az antifasiszta mozgalmak szerepe, a haladó erők nemzetközi összefogása. A sokféle — gazdasági, politikai — feszültség a második világháború kirobbanásához vezetett (1939). A fasiszta agresszió egyaránt fenyegette a polgári demokráciákat és a Szovjetuniót, így szükségképpen kialakult az antifasiszta koalíció. A második világháború ennek a koalíciónak a győzelmével ért véget (1945). Századunkat — nem lebecsülendő előzmények után — az egész emberi kultúra hallatlan ütemű és mértékű átalakulása jellemzi. A változások — már a múlt században — megrendítették a tudományok mindenhatóságába vetett hitet, átformálták az embernek a világról és önmagáról alkotott képét. A XX. században elsősorban az addig oly biztos tudománynak vélt fizika jutott meglepően új felismerésekhez. A radioaktivitás felfedezése (1898, 1934), a kvantumelmélet kidolgozása (1900), a relativitáselmélet megalkotása (1905, 1916), az atom elektronszerkezetének kutatása gyökeresen megváltoztatta az anyag szerkezetéről, a térről és az időről, a mozgásról, a tömeg és az energia viszonyáról, a fizikai folyamatok természetéről eddig alkotott elképzeléseket. A pszichológiában a tudattalan — a „tudatalatti" — tanulmányozása tárt fel merőben új ismereteket. Sigmund Freud (zigmund frajd; 1856—1939) osztrák idegorvos, pszichiáter elméletének középpontjában a lelki tevékenység elemzése állt. Ez az elmélet arra világított rá, hogy az ember nem egészen olyan, mint amilyennek tudja magát. Olyan erők működnek bennünk, amelyek közelebb állnak a természethez, mint tudatos énünk. Az ember elfojtja ugyan tudatos erkölcsi felfogásával ellentétes vágyait, de ezek az ösztönök közvetítésével tovább hatnak lelki életére. Freud szerint az emberi én több rétegből épül fel, s a különböző 5