Irodalom IV. [antikvár]

Bár ez a tankönyv két szerző közös munkája, mind szerkezete, mind jellege követi a sorozat eddigi köteteit. A jelenkorhoz közeledve azonban mind több nehézséggel kell szembenézni az irodalom történetének és műveinek középiskolai tanításában. Gond az, hogy az idő rostája még nem végezte el sem azt a fajta válogatást, amely egyértelművé teszi, hogy mely szerzők és művek az izgazán klasszikus értékűek, sem azt, amely megállapítja, hogy ezek, közül melyek tartoznak az alapműveltséghez. Az irodalomnak a 20. században oly sokszor hangoztatott válsága, halála ellenére igen sok szerző bizonyult klasszikusnak, sokkal több, mint amennyi a középiskolában tanítható. További gond, hogy ezek közül nem kevés - s közéjük tartoznak olyan különösen nagy hatású alkotók is, mint Proust, Joyce, Eliot - részben műveik terjedelmessége, részben bonyolultsága miatt nemigen taníthatók középiskolában. Tankönyvünknek ez az átdolgozott kiadása gyakorlati megfontolásokból szűkítette a részletesebben tárgyalt szerzők körét, hiszen még így sem kerülhet sor mindegyikük megbeszélésére a tanítási órákon. Csak lezárt életműveket tárgyalunk - néhány élő alkotó ismertetésére a kislexikon formát választottuk. Az egyes életművek tárgyalásában sem törekedhettünk a teljességre - még József Attila esetében sem. Ugyanakkor nem szükséges, olykor nem is lehetséges minden vázlatosan vagy részletesebben elemzett mű tanítása-tanulása. A tankönyv választási lehetőséget ajánl, s az önművelésre is alkalmat kíván teremteni mind az utolsó középiskolai tanévben, mind a továbbiakban. Hiszen éppen a 20. századi s azon belül is tágabban értett kortársi irodalom az, amelyik a legnagyobb valószínűséggel "mindennapi" olvasmányunk maradhat életünk során.