Irodalom, nyelv, kultúra [antikvár]

A Sensus-csoport nem alakult meg (legföljebb ki), és nincsenek tagjai; pontosabban azok, akik e kötetben a csoport tagjaiként szerepelnek, nem tekintik a csoportot intézményesen körülhatárolható, rögzített szabályokkal rendelkező, zárt egységnek. Nem mintha eleve idegenkednének az intézményesüléstől, hanem mert a csoport nagyon különböző érdeklődésű, tájékozódású és elméleti alapállású emberekből áll, akik nem feltétlenül törekednek konszenzusra, nincs ellenükre a disz-szenzus sem, de mindenképpen fontosnak tartják az értelmes és érzékeny párbeszédet (még ha ebből nem fakad is sensus communis). A csoport magva (ha már mégis történetről, megalakulásról, intézményes keretekről kell szólni) 1995 körül alakult ki, amikor a JPTE bölcsészkarának néhány hallgatója öntevékeny irodalomelméleti önképzőkört" hozott létre. Később a Kerényi Károly Szakkollégiumon belül folytatták az együttes munkát, a következő években pedig ez a kör alakult át (a hallgatók kezdeményezésére) immár hivatalos" műhelyszemináriummá. A szemináriumon belül a hallgatók és az oktatók közötti megkülönböztetés többé-kevésbé érvényét vesztette, bár az adminisztratív kényszerűség azt diktálta, hogy oktatóként Kálmán C. György és Orbán Jolán neve kerüljön a tanrendbe. A résztvevők maguk döntötték el, hogy milyen tárgyban készítenek dolgozatokat, s hogy milyen formában vitatják meg azokat. A legtöbbször természetesen irodalomelméleti tárgyú szövegekről volt szó, de többen írtak műelemzést vagy a filozófiával érintkező dolgozatokat is. Minden alkalommal meghívást kaptak a (sokszor sok órás) vitákra a JPTE magyar tanszékeinek munkatársai, s számosan közülük gyakran el is jöttek.