Irodalomelmélet [antikvár]

Részlet a könyvből: A stílus zeneiségének legékesebb megnyilvánulása a vers, amelyben a beszéd a zene ritmikájához hasonló kötött alakzatot nyer. Az irodalmi művek legszembetűnőbb külső vonása verses vagy prózai jellegük. A próza szó a görög illetve latin prosus vagy prorsus /jelentése = egyenes, előre/ szóból származó, míg a vers szó eredete a latin-versus = fordulat szóban keresendő. A közfelfogás szerint a próza az élet természetes nyelve, amelyet a nyelvtan és a stílus elemi szabályain kívül nem köt semmi. Kötetlen beszédnek is szokták nevezni, a verset viszont, kötött formának nevezik, mert szabályok kötik össze szavait0 á szó etimológiája szerint a vers olyan kötött nyelv, amelyben hasonló részek mintegy "fordulnak", visszatérnek. A vers írása tehát különleges mesterségbeli tudást igényel és ezért is használjuk a költészet kifejezést elsősorban csak a verses alkotásokra, költészet szó görög megfelelőjének, a poézisnek alapszava a ige amelynek első jelentése: csinálni, alkotni. A poéta szót is a versíró, a költő megjelölésére használjuk.