Irodalomelmélet IV. [antikvár]

Stllasirány&kA cim hallatára sokan az Írásművek nyelvére, az al>l>an használt képekre, alakzatokra gondolnak, amelyeket ugyancsak a "stilus kifelezés-sel szokás illetni Az itt adott cim azonban jóval tágabb értelemben használt kifejezés. Magában foglal bizonyos nyelvi sajátságokat is, ezen ki-vül azonban szerkesztésbeli, jellemzésteohnikai fogásokat, sajátos meseszövést, sajátos témát stb.Ezzel a kifejezéssel jelöljük az egyes korokban általánossá vált művészi sajátságokát^alkot ő-módszere ke t, amelyeket aztán koronként aiás-más elnevezéssel is szokás elkülöniteni egymás- , tői. Igy beszélünk klasszicizmasről, romantikáról, szürrealizmusról,,,, stb.Hogy mi is a stilusirány, hogyan jön létre, hogyan követi egyik a másikat az ma is eléggé vitatott kérdés. Elfogadott vélemény, hogy minden kornak megvan a maga sajátos ábrázolásmódja,technikája, módszere, d hogy ez hogyan kapcsolódik a társadalomban folyó harookhoz^ milyen hatással van arra, helyesek-e az elnevezések, melyek a legfontosabb ismertetőjegyek,., ime néháiay kérdés, amely körül ma is heves viták folynak. Ráadásul a vélepiények néha csaknem teljesen szembe^r-állók,A szocialista realizmust sokáig mint önálló, kizárólag a szocialista államok művészetének sajátos alkotó módé'zerét tartották számon. A legutóbbi viták, a II, Szovjet írókongresszus viszont már olyan értelemben beszél, hogy a szocialista realizmus korántsem annyira el3zigetelt,öa-.álló, minden tekintetben sajátos stilusirány,mint eddig tartották, A szocialista realizmus - mondja Szimonov - módszer és nem stilus, A módszerben5570428- 3 -