Irodalomesztétika [antikvár]

Részlet a könyvből: Esztétikai alapvetésünkben éppen csak érintettük művészeti ágak rendszerezésének problémáit. Akkor be kellett érnünk ilyen summázással: a különböző művészetek sok közös, általános vonása azon alapul, hogy mindegyik ugyanazt az objektív valóságot tükrözi vissza esztétikai minőséggel, azonban ez a tükrözés különböző kifejezési eszközökből eredve művészeti áganként és műfajonként lényeges, sok tekintetben minőségi különbségeket mutat. Valójában minden művészeti ágnak, sőt műfajnak megvannak a sajátos, önálló esztétikai alapelvei, amelyeket a szakesztétikák és műfajelméletek világítanak meg. Ezúttal az irodalomnak mint az egyik művészeti ágnak a világába igyekszünk behatolni. Természetesen figyelembe vesszük "Az általános esztétikai kérdésedben nyújtott alapvetést, hiszen a művészeti ágak esztétikája mindfig az általános esztétikából veszi kiindulópontjait. Mi hát az irodalom? Mint művészeti ágnak a legfontosabb jegyei? Miben ragadható meg az irodalom önálló természete? Gorkij "embertannak" nevezte az irodalmat, mivel középpontjában az ember áll. Igaz, a művészetek más ágai is emberi vonatkozásokat tükröznek, de nincs művészeti ág, amely az embert ennyire teljesen, totálisan tudná ábrázolni. Az irodalom tüzetesen ábrázolja az ember természeti környezetét, a dolgokat, a tárgyakat, a bonyolult, szövevényes társadalmi viszonyokat, politikai, társadalmi, erkölcsi kérdéseket, mindenekelőtt pedig az ember szellemi jelenléletét, a cselekvő egyént, egyszóval a személyiségét, a jellemet teljes összetettségében, kifejlődésében, Végeredményben tárgyi kimeríthetetlenség jellemzi az irodalmi ábrázolást, hiszen a körébe kerülhet mindaz, ami szavakkal hozzáférhető megragadó. Az irodalmat sokan a szó művészetének tekintik, mivel a szó, a nyelv kifejezési eszköze. Nem vitás: a szó, a nyelv adottságai, lehetőségei szabják meg elsősorban az irodalmi ábrázolás, tükrözés jellegzetességeit, tartalmát, határait. A nyelv azonban