Bővebb ismertető
A jegyzet a magyar és a világirodalom történetének 1795 és 1849 közötti szakaszát hivatott bemutatni - együttesen. A koncepciót s a tartalmi anyagot is tantervi előírás szabja meg. Ebből adódik néhány magyarázatra szoruló jelenség. Elsősorban is az, hogy A klasszikából a romantikába c. nagyobb egység nem tartalmaz világirodalmi anyagot - jóllehet, a koncepciónak megfelelően - a további részekben (A romantika kora, A kritikai realizmus a XIX. században ) a világirodalmi fejlődést bemutató fejezeteket találjuk az első helyen. Az időben ide illeszthető Goethe- és Schiller-életmű - tantervi okokból - az előző, a világ- és magyar irodalmi fejlődést a XVIII. század végéig tárgyaló jegyzet anyagába került. De ott esik szó a klasszicizmusról is, mint esztétikai és stíluskategóriáról, mégpedig a világirodalmi anyagot összegező fejezetben. Részben ez, részben a terjedelem korlátozottsága magyarázza, hogy Kazinczy és Berzsenyi klasszicista törekvéseinek bemutatásakor nem foglalkozunk a klasszicizmus fogalmával olyan részletesen, ahogyan azt a romantika és a kritikai realizmus esetében tettük. A korszak feldolgozásakor az irodalomtörténeti folyamat jelzése mellett az egyes életművek tüzetesebb bemutatására törekedtünk irodalomtudományunk eddigi eredményeire hagyatkozva. A jegyzet tartalmi anyagának kialakításakor jelentős mértékben támaszkodtunk az előzőekben használt, ezzel a korszakkal foglalkozó főiskolai jegyzetekre, nevezetesen Kolta Ferenc: A magyar irodalom a felvilágosodás korában, a reformkorban és a szabadságharc idején és Berzy András: Világirodalom a XIX. század első felében c. jegyzetére. Felhasználtuk továbbá - szaktudományi értékű forrásként - Barta János: A magyar irodalom a XIX. században c. (Bp. 1972) c. jegyzetét. Az egyes életművek bemutatásakor terjedelmi okok miatt nem foglalkozhattunk minden jelentős műalkotással; több esetben csak a legjelentősebbnek ítélt művek bemutatására-elemzésére vállalkozhattunk.