Irodalomtörténet 2008/4. [antikvár]

Simon Attila Az antikvitás érzéki hagyománya Kerényi Károly és „a könyv problémája" csak olyasvalakivel való érintkezésben, aki önmaga, lehetünk és leszünk önmagunkká (Kerényi Károly) I. Az Ókortudomány mint feladat Kerényi Károly 1934-ben a Válasz című folyóiratban közölt esszét Ókortudomány címmel.' Ez a munka, mely máig az egyik legizgalmasabb magyar nyelvű számvetés az ókortudománnyal, olyan kihívás elé állítja az önvizsgálatra, tudományunk helyzetének és feladatainak mérlegelésére hajlandó ókortudósokat (de talán valamennyi „filológust" is), melyre valamiképpen válaszolnunk kell. Az ezredforduló „mediális kukúratudománya", a kultúra produktumainak érzéki-anyagi, ún. „nem hermeneutikai" jelenségei iránt érdeklődő irodalom- és kultúratudomány számára pedig különösen is időszerű a Kerényi esszéje által hozzánk intézett kihívás. Ennek a kihívásnak igyekszem az alábbiakban a magam módján megfelelni. Kerényi Ókortudományi különös, bonyolult szerveződésű szöveg: egyfelől követi a tudományos értekezések esetében általában megszokott egyenes vonalú, a logikai összefüggéseken alapuló kifejtés technikáját, másfelől viszont előre- és visszanyúlásokkal, egy-egy téma vagy motívum többszöri visszaidézésével erre a diszkurzív egyenesre több, részben egymást is metsző koncentrikus kört rajzol fel. Ennek a nem könnyen áttekinthető szerkezetnek, igen összetett diszkurzív ' Kerényi Károly, Ókortudomány = Uő., Halhatatlanság és Apollón-vallás. Ókortudományi tanulmányok 1918-1943, Magvető, Budapest, 1984, 150-161. Az alábbiakban a szövegben megadott lapszámok az esszének erre a kiadására vonatkoznak. (Az eredeti megjelenés: Válasz (1) 1934, 304-314.) Az esszének létezik egy másik „változata", egy német nyelvű, néhány évvel a magyar után megjelent szöveg is, mely legnagyobbrészt az eredeti fordításának tekinthető, bizonyos lényegi pontokon azonban jelentősen eltér tőle: Kari Kerényi, Üher Krise und Möglichkeit der klassischcu Altertumswisseuschaft, Műhely (1) 1937, 259-267., (2) 1938, 3-8. Kötetben: Kari Kerényi, Apollon und Niobe, Langen-Müller, München-Wien, 1980, 64-79., itt már Unsinnliche und sinnliche Tradition címmel; lásd még a különböző változatok különböző lelőhelyeihez ugyanezen kötet 496. lapját. Erre a szövegre a folyóiratközlés alapján hivatkozom, az Übcr Krise formára rövidített cím utan az első vagy második rész számát, majd pedig a lapszámot adom meg.