Irodalomtörténet II. [antikvár]

A XIX. század első felének irodalma Reformkor, forradalom és szabadságharc (1840—1849) A 40-es évek politikai helyzete A reformkor, amely — polgárság híján — a liberális nemesség vezetésével a ffiggetlenségi harcot és a polgári átalakulás megvalósítását állította a politikai élet előterébe, a 40-es évek elején új szakaszba lépett. A börtönéből szabadult Kossuth az erők összefogását tűid ki célul. Megindíttatja a Pesti Hírlapot (1841—1844), az .első mai értelemben vett politikai hetilapot, majd létrehozza a Védegyletet, amelynek célja különböző rétegek társadalmi összefogása, nevelése, politikai mozgósítása volt. Egyre szélesebb rétegek tették magukévá a „haza és haladás" jelszavát. Különösen 1846 után bontakozott ki Kossuth érdek-' egyesítő programja. A politikai helyzetet bonyolította, hogy a Kossuth vezette köznemesség mellett a reformkor mozgalmaiban szerepet játszott a kapitalizálódó arisztokrácia is; a főnemesi párt azonban egyre kevésbé szolgálta a nemzet érdekeit, ezért a köznemesi mozgalom szembefordult vele. Kossuth éles ellentétbe kerül Széchenyivel, és Széchenyi elszigetelődik. 1844 után jelentkezik irodalomban és politikában a forradalmi értelmiség Petőfi köré tömörülő csoportja, a „Fiatal Magyarország", amely már a nemesség nélkül, sőt ellenére, forradalmi úton akarja megszüntetni az ország gyarmati helyzetét és társadalmi elmaradottságát. Az ifjúságnak ez a csoportja, amikor az európai események lehetővé tették, bátran kezébe vette a forradalom szervezését és irányítását. A forradalmi demokrata ifjúság és a pesti nép fellépése a nemesi ellenzék kezébe juttatta a hatalmat. A forradalom és a szabadságharc folyamán az ellenzék kettészakadt: nemesi liberálisokra (békepárt) és forradalmi demokratákra (baloldal). A liberálisok ingadoztak, szerettek volna Béccsel megegyezni, a baloldal azonban következetesen védelmezte a márciusi vívmányokat. Petőfi és barátai a forradalmi demokrata Kossuth irányát