Irodalomtörténeti dolgozatok [antikvár]

Kedves Barátom, mindenben példás életed hatvanadik évfordulóján, tudós munkásságod negyvenedik esztendejében, kétszeres ünnepünkön, emlékül hozzuk néked ezt a kis gyűjteményt. A budapesti egyetemről az utóbbi tíz esztendőben kikerült tanítványaidnak egy kis csoportja írta e dolgozatokat, azoké, akik eszméidért, tudományos meggyőződésedért és eredményeidért lelkesedve az irodalomtörténetírásban általad kijelölt utakat próbálják járni. Avval a megtisztelő kívánságukkal fordultak csekélységemhez, hogy mint legrégibb és mindvégig hűséges tanítványod, álljak élükre és ezt a kis emlékét nyújtsam át neked. Hálás vagyok elhatározásukért és boldog örömmel mondom el nevükben, amit mindnyájan érzünk: hogy ez a mai nagy nap nem a Te ünneped, hanem a miénk. Te, acélos munkaerőd teljében, pályádnak csak egy állomásához értél s ez a pálya még előre és magas íveléssel fölfelé vezet. Elindulásodnál Gyulai Pál példája állt előtted. Nagy tudásod, meggyőződésed szilárdsága, itéléteid biztossága, éleslátásod és kitűnő intuíciód érlelték meg alkotásaidnak kiteljesedését s Te ezután is hajlíthatatlanul és következetesen haladsz - a szelek mérgét nemesen kiállva - nemzeti eszményeid felé. Nekünk azonban útadnak ez a mai állomása ünnep: mert alkalom, hogy hitét tegyünk hozzádtartozásunkról. A magunk módjára, képességeinket túl nem becsülve, szerényen, de igaz örömmel. Ünnep, mert megköszönhetjük példaadásodat, tanításaidat, segítő jóindulatodat. Ünnep, mert tiszteleghetünk a zászló előtt, amely alá mint közlegények tartozunk; köszönthetjük mesterünket: a tudóst, akit nagyságáért tisztelünk és követünk, s az embert, akit férfias erényeiért és jó szívéért szeretünk.