Irodalomtörténeti Közlemények 2001/1-2 [antikvár]

TÓTH ISTVÁN A GYULAFEHÉRVÁRI LATIN NYELVŰ HUMANISTA KÖLTÉSZET ALAPVONÁSAIRÓL (Elsö közlemény) Az az erdélyi püspöki székhely, amely fejedelmi és kormányzati központ is volt mintegy nyolc évszázadon át, olyan hazai irodalmi-művészeti műveltséget képviselt és fejlesztett ki, amely fokozottabb módon tükrözi egy-egy korszak központosított törekvéseit. A kereszténység felvételével szükségszerűen honosodtak meg az isteni személyek és a szentek kultuszából illetve tiszteletéből fakadó himnuszköltészet termékei, amelyeket a székesegyház oltárai, okiratai és tárgyi emlékei,' a Gosztonyi Jánosnak ajánlott Elucida-torium ecclesiasticumok^ {Egyházi útmutatások) és Kájoni János Cantionale Catholicu-ma^ alapján valószínűsíthetünk. Jóllehet a középkori költészet eredetét többnyire nem tudjuk tisztázni, mert a szerző, a másoló és a kompilátor fogalma egymásra vetítödik, összekeveredik: biztosak lehetünk benne, hogy Gyulafehérvár irodalmi élete nem Bethlen Gábor idején keletkezik (amint azt a Romániai magyar irodalmi lexikon Gyulafehérvár magyar irodalmi élete címszavánál olvashatjuk), hanem legalább egy fél évezreddel előbb. De már a reneszánsz körök működése is másfél évszázaddal előbb, Mátyás király idejében kezdődött. Valóban tény, hogy a 15. század utolsó negyedében kialakult, első fehérvári humanista kör irodalmi emlékeiről már térben, időben és a szerzőség tekintetében sokkalta kézzelfoghatóbb adataink vannak. Amennyiben nem csak azokat a szerzőket tekintjük gyulafehérvárinak, akik egész életükben vagy életük egy-egy döntő mozzanatában voltak idevaló illetőségűek, hanem azokat is, akik a székesváros történetének fontosabb fordulatairól, változásairól írtak: elsőként a Nagy Lajos király budai udvarában élő Mügéin vagy Müglen Henriknek tulajdonított Fragmentum chronici Hungarorum rhytmici {Verses magyar krónikatöredék) című, több részes középkori és antik formájú vers írójára kell gondolnunk. Az ő munkásságát már megérintette a kora reneszánsz szelleme. Jambikus versrészei a középkori német Minnesángerek modorában tárgyalják Csaba és Aladár testvérharcát; a Csaba hun seregéből származó székelyek letelepedését és a város névadójának. Gyulának a tragédiáját, amely jóval hitelesebb a hun monda anyagánál:"* ' Lásd Entz Géza, A gyulafehérvári székesegyház (Bp., Akadémiai Kiadó, 1958), ahol 32 oltárról olvashatunk. ^ Jodocus Chlichtoveus Elucidatorium ecclesiasticumií (Párizs, 1516), amelyet még négy hasonló kiadás követett (a jövendő gyulafehérvári püspök ösztönzésére), tizennégy, magyar szentre vonatkozó himnuszt tartalmaz: István, Imre, László, Erzsébet, Márton, Adalbert szentek dicséretére. (Lásd Dankó József, Velus hymnarium ecclesiasticum, Bp., 1893,46-52.) ' KÁJONI János Cantionale Calholicuma (Csíksomlyó, 1676) 820 latin és magyar nyelvű egyházi éneket tartalmaz, amelynek tetemes része középkori eredetű. A tanulmányban közölt versrészletek a szerző fordításai.