Irodalomtörténeti Közlemények 2001/5-6. [antikvár]

DEBRECZENI ATTILANEMZET ÉS IDENTITÁS A 18. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBENI. Fogalmi közelítés1. Nemzeteszme és széttartó diskurzusok a. történeti-irodalomtörténeti diskurzusA 18. század végi nemzettudat változását Bíró Ferenc a rendek szerint nem tagolt, egységes és oszthatatlan, önálló létezőként" elkülönülő nemzetfogalom feltűnésében mutatja fel. Ennek az elkülönülésnek az alapja a nyelvben van. A nemzet az egy nyelven beszélők közösségét jelenti és semmi mást, e nemzet minőségét pedig az ezen a nyelven müveit tudományok mutatják meg. Ez a nemzetfelfogás jól észrevehető módon a társadalom alacsonyabb néposztályainak köréből származó értelmiség számára volt most, a 18. század végén jelentőségteljes gondolat, s egyelőre még kevésbé a kor nemessége számára, amely egy sok nemzetiséget magában foglaló királyság vezető ereje volt s mint politikai testület láthatóan tartózkodott az egyensúly megbontásától."' A nemzettudat változása a monográfia alapkoncepciója szerint a nemesség és az értelmiség közötti sajátos dialógusban" értelmeződik: a nemesi előjogokra épülő, kizáró jellegű rendi nemzettudattal szemben az értelmiség a századvégen kidolgoz egy nyelvi alapon elgondolt, egységesítő nemzeteszmét. A modern nemzeteszme alapkritériuma így az egységesség lesz, viszont ez a nyelvben, s nem a jogokban konstituálódik.E koncepció sok tekintetben Kosáry Domokos elgondolása cáfolataként^ is olvasható, aki a nyelvi mozgalmat a nyelvújítással egyetemben a rendi nacionalizmus fogalmi körébe utalja. E fogalom a feudális-antifeudális szemléleti kettősség jegyeit viseli magán, innen nézve határoztatik meg átmeneti nemzettudatként: A nacionalizmust mint nemzeti törekvések együttesét a polgári fejlődéssel hozzuk kapcsolatba. Elnevezésünk nem ennek próbál ellene mondani, és természet szerint nem olyasmire utal, mintha a nacionalizmust a feudalizmus hozná létre. Csak annyit állapít meg vitathatatlan tények alapján, hogy ebben az időszakban, a 18-19. század fordulóján, Magyarországon, a nemesség nagy többségének körében egy olyan nacionalizmus vált uralkodóvá, amely nem lépte túl a feudalizmus körét, még nem kapcsolódott a kiváltságok ellen irányuló törekvésekkel, sőt' BÍRÓPersnc, A felvilágosodás korának nuigyar irodalma, Bp., 1994, 156.^ KosáRY Domokos, Napóleon és Magyarország, Bp., 1977, 92-96; Uö., Művelődés a XViH. századi Magyarországon, Bp., 1980, 652, 713. Irodalomtörténeti szempontból Tarnai Andor fogalmazott meg markáns ellenvéleményt az először 1971-ben publikált (Századok, 1971, 545-629) tanulmány gondolataival szemben (Tarnai Andor, Magyar jakobinusok, bonaparüsták és nyelvújítók, It, 1972, 383-396).513