Irodalomtörténeti Közlemények 2014/6. [antikvár]

Irodalomtörténeti Közlemények (ItK) _118(2014)KECSKEMÉTI GÁBORAz MTA BTK Irodalomtudományi Intézetében elkészítendő magyar irodalomtörténet megalapozása*1. Irodalomtudomány (és irodalom) az ezredfordulónA Magyar Tudományos Akadémia akkor még Irodalomtörténeti - 1969 óta Irodalomtudományi - Intézetében elkészített és 1964-1966 között, hat kötetben kiadott, a papírborítójának kevéssé disztingvált színe nyomán azóta is közkeletűen spenót"-nak nevezett magyar irodalomtörténeti szintézis' megjelenését gyakorlatilag nyomban követte egy új, átdolgozott kiadás szándéka: az intézet osztályvezetőinek értekezlete már 1967 decemberében vitázott erről a teljesedésbe végül sosem ment tervről.^ Emlékeim szerint a hazai egyetemi és tudományos világban az 1980-as évek második felében már nem átdolgozásról, hanem arról beszéltek, hogy egy következő, aktualizált és újragondolt összegzésre lesz immár szükség. Akkoriban, a spenót" után alig két évtizeddel, egészen mást jelentett ez az igény és várakozás, mint napjainkban, amikor már fél évszázad telt el az első kötet kinyomtatása óta. A régiséget és a klasszikus magyar irodalmat illetően elsősorban az volt a gondolkodás vezető szólama, hogy a napvilágra* E koncepciótanulmány első változatát 2014. szeptember 2-a és október 7-e között, osztályértekezletek formájában az MTA BTK Irodalomtudományi Intézetének valamennyi osztálya megvitatta. A kivételesen gazdag tartalmú és kollegiális szellemű (együttesen - csak a megbeszélésekre fordított tiszta időt számítva - harmadfél munkanapot felölelő) tanácskozások megszámlálhatatlan mennyiségű észrevételt, felvetést, pontosítást hoztak felszínre, és ezek döntő többsége esetében konszenzusos megoldást is javasoltak, A viták során valamennyi intézeti munkatárs reflektált viszonyt és személyes viszonyulást alakított ki a tézisekben foglaltakhoz. Rendkívül hálás vagyok valamennyiüknek, az egész kutatóközösségnek (nemritkán csakugyan: értelmező közösségnek) véleményükért. Néhány hozzászólás egypár különösen emlékezetes észrevételét az alábbiakban egyenként is jelzem, de természetesen nincs mód mindenkinek a javaslataira külön hivatkozni. A vélemények megfontolása után a tanulmány szövegét alig felmérhető sokaságú helyen módosítottam, ám természetesen bőséggel vannak reflexió tárgyává tett, ám változatlan, vagy akár még határozottabb formában fenntartott szöveghelyek is. A szöveg egészéért természetesen csakis a szerző felel, ugyanakkor az itt közölt változat a kutatóközösség túlnyomó többsége által összességében és számos részletében is egyértelműen felvállalható koncepciót körvonalaz. (Ezért is indokolt a szövegben a szerzői plurális használata.) A koncepció megvalósítása, a tervezett szintézis létrehozása azonban az Irodalomtudományi Intézet közösségénél jóval tágabb kutatói kört is érinteni fog (hatásának pedig, nem túlzás azt mondani, a teljes hazai irodalomtudományt érintenie kell!), ezért a jelen közzététel célja - nyilvánvalóan ~ a további, reményeink szerint intenzív és termékeny megvitatás alkalmaínak megteremtése.1A magyar irodalom története, I-VI, főszerk. Sőtér István, Bp., Akadémiai, 1964-1966. Értékeléséhez: Szilágyi Márton, Sőtér István és A magyar irodalom története, ItK, 117(2013), 422-431.2Simon Zsuzsanna, A Nagyboldogasszony úttól a Ménesi útig: Történetek és dokumentumok az MTA Irodalomtudományi Intézet évtizedeiből, Bp., Nap Kiadó, 2011, 178.747