Írók, művek, műhelyek Erdélyben [antikvár]

ERDOSI SYLVESTER JÁNOS PÁLYÁJA: KÉRDŐJELTŐL KÉRDŐJELIG Próféták által szólt rígen néked az Isten, Azkit igírt, imé, vígre megadta fiát. Buzgó lílekvel szól most es néked ezáltal. Kit hagyta, hogy hallgass, kit hagya, hogy te kövess. Azki zsidóul és görögül és vígre deákul Szól vala rígen, szól neked az itt magyarul: Minden nípnek az ű nyelvin, hogy minden az Isten Törvényinn íljen, minden imádja nevit. Erdösi Sylvester János Új Testamentom-íoráíxdisáímk ezeket a bevezető sorait valaha (az én diákéveimben) minden középiskolás tanuló könyv nélkül fújta. Azt azonban már nagyon kevesen - legfeljebb a szülőföldjéhez személyesen kötődök - tudták, ki is volt az, aki ezeket a római mértékre szabott verssorokat írta, s akinek a buzgólkodásából 1541-ben, Buda vára török kézre kerülésének esztendejében az első, nyomtatásban megjelent magyar nyelvű Újszövetség-fordítást köszönhetjük. Életrajzi adatai a lexikonokban kérdőjellel kezdődnek és kérdőjellel végződnek: a kutatásnak máig sem sikerült pontosan felderítenie születésének és halálának idejét. Az elsőre, amely a mostani 500 éves évfordulói ünnepségekre indította egyházát, csak visszakövetkeztethetünk abból, hogy 1526 (ismét egy szomorú dátum a magyar történelemben) október 26-án bejegyzik nevét a krakkói egyetem hallgatóinak névkönyvébe. Születésének helye felől azonban nincsenek kétségek; a tudós bibliafordító szerző maga írja egy másik műve, 1539-ben megjelentetett latinmagyar grammatikája előszavában: „Szülőhazámnak azon a vidékén, melyet Meggyesaljának hívnak, van egy, Perényi Jánosnak, kedves uramnak birtokához tartozó, kies, szőlőtermő dombbal ékes városka, melynek termékeny földjét kövér legelők, virágos mezők és rétek ékesítik, források és folyóvizek öntözik, irtott és szűz erdők teszik kellemetessé, s mely mindennémű gyümölcsöt