Itália virágoskertje [antikvár]

Olaszul rinascimento, franciául renaissance^ közkeletűen reneszánsz, magyarul újjászületés: társadalomé, gondolkodásé, tudományé, irodalomé, művészeté, világképé, emberé. Korábbi felfogás szerint csoda, Engels szerint nem csoda — hanem ,,a legnagyobb forradalom, amit az emberiség addig átélt". Az első modern világváltozás, az első polgári forradalom. Kiindulási pontja, első színhelye Itália volt, a klasszikus félsziget, ahol az ókori civilizáció legfejlettebb államszervezete kialakult, majd elhanyatlott, hogy helyét a népvándorlásból kiemelkedő középkori kereszténység centrumának adja át — s ahol a feudális anarchiát forradalom, századokig eltartó, küzdelmes polgári forradalom követte, mert földjén termelés és gazdaság változásaiból megtermett az első kapitalista nemzet, az olasz, melynek felemelkedő polgársága a nemesség elleni harcában a népre számíthatott. Elkezdődött ez már a középkor alkonyán, a középkori kereszténység utolsó nagyjai. Assisi Szent Ferenctől magáig Dantéig egy személyben már ennek voltak első óriásai is — s eltartott a cinquecento'^ végéig, amikorra 1 A késő középkor, illetve kora reneszánsz, majd reneszánsz hagyományos és világszerte használatos felosztásában az ezerkétszázas, ezerháromszázas stb. évek — duecento (dugento), trecento, quattrocento, cinquecento —, a XIII., XIV., XV., illetve XVI. századot jelentik. A barokk- seicento, a lassan emelkedő set-tecento, majd Mazzini, Garibaldi és Cavour százada, a forradalmi és államalkotó ottocentp után a mi századunknak, a XX.-nak novecento (kilencszázas) az itáliai neve.