Itt élned, halnod kell [antikvár]

Részlet a könyvből:"Kék árkusok és cédulák hevertek az asztalon, egész kazalban. Számadások a gyapjúról, a zabról, meg a kukoricáról. Inventárium, gondosan rubrikázva, a kaszák, ásók és kapák állapotjáról. De a nyéki ispán nem azért faragott vadonatúj tollat éjnek éjszakáján, hogy az inventáriumba, avagy a protokollumba írjon újabb numerusokat. A nyugovásra szánt késő órában más oka, igen-igen nagy oka volt annak. Oly rendkívüli, hogy józan erejű férfikezében reszketett az írószerszám, akár a jegenyefa, mikor belekap a szél. Addig-addig tétovázott a széjjelturkált papirosok fölött a toll, míg csak ki nem buggyant belőle egy tintacsepp. Bizony, beléesett a gyalázat a nyírott gyapjú eladásáról oly féltő gonddal készült számadásba és szétterült benne, mint a fekete vér. Különös, hogy a grófi gazdatiszt, aki rendtartó férfiú volt, ezúttal ügyet se vetett a tintapecsétre, sem arra a különös körülményre, hogy a számadások összevissza hevernek az asztalon. Másra, egészen másra figyelt ő, minden megfeszített éberségével. Hallgatózott. Kié ez a lázadó hang? Ki szól bele a téli förgeteg tombolásába? A ház valamelyik zúga felől halk cirpelés hallatszott. Panaszos picinyke nesz. Olyan csekély hang, mint a tücsök szava. És mégis túlkiáltja a vihart, mely napszállta óta gyötri a tájat."