Iványi Ödön [antikvár]

Századvégünk regényirodalma még sok feltáratlan értéket rejt magában. Schöpflin Aladár - a Nyugat-nemzedék kiváló kritikusa és élesszemű irodalomtörténésze - pályája kezdetén sürgető feladatként jelölte meg a 19. század utolsó évtizedeinek irodalomtörténeti feldolgozását Sürgető kérdése a megfejtésre váró problémák egész légióját sorakoztatja fel. Ki foglalkozott az egyes írókkal, ki kereste azoknak az újításoknak magyarázatát, amelyeket az újon alakuló Magyarország újon alakulni igyekvő irodalma felszínre vetett, a nagy társadalmi és politikai átalakulásnak hatásait írókra és irodalomra, azokat a sokféle és sokféleképpen nyilvánuló hatásokat, melyeket az egykorú külföldi irodalmi törekvések, az angol regényrealizmus, a francia naturalizmus, az orosz irodalomnak az európai irodalmi tudatba való hirtelen benyomulása s még egy sereg más tényező tett a mi apáink irodalmi szellemére s ízlésére? A mai nemzedék ezekről már alig tud valamit. Mindezt nyomós érvvel támasztotta alá: Ezt a feladatot, a közvetlenül előttünk járt nemzedék irodalmának feldolgozását a mai nemzedéknek kell elvégeznie, mert különben alig lehet jól elvégezni. Ha majd a kortársak ítélete az egyes írókról teljesen feledségbe merül, akkor egy későbbi kutatónak a dolga csaknem teljesen lehetetlenné válik, mert nem lesznek a dolgok megítélésére mérő eszközei, melyeket csakis a kortársak közvéleményéből szerezhet meg és nem lesz mihez mérni a maga ítéletét. Schöpflin Aladár figyelmeztetése csak üresen csengő szó maradt, A Nyugat köre tömörülő kritikusok és irodalomtörténészek erejét lekötötték a mindennapi irodalmi csatározások és az íróelődök alakjait csupán egy-egy visszaemlékezés vagy rövid esszé formájában idézték fel.