Játék és lelkiismeret [antikvár]

Részlet: Szegi Pál „ nagyon másra teremtem, mint amivégre learattak." [Szegi Pál: Egy könyvkötő éneke] „ sommásan megrólak. Te, Pali, hány éve ígéred azt a bizonyos tanulmányt? Több\ Tíz! Tizenkettő! Vagy még több óta? Itt a baj. S ott, hogy olyan sok a jegyzeted! Eltemetkezel a tervekbe és a részletekbe, elzsongítja akaratodat, kitartásodat az elképzelés játéka s közben tulajdonképpen szöksz a megvalósítás elől. No de most össze kell szedned magadat, ha itthon leszel, úgy értem, ha végleg itthon leszel, öreg fiú, és én be fogom hajtani rajtad minden adósságodat! Nagyon rá szorulok, rád szorulok; most már tán kevésbé, mint még a közelmúltban is, de azért még mindig; azért kevésbé, mert a nagy népi-egyoldalú-közéleti irodalmi lelkendezésben mintha egy kis józanodás is jelentkeznék: kezdik a dolgokat füg-getlenebbül, önmagukért nézni. Akárhogy lesz is, meg kell kezdened komoly irodalmi karrieredet " - írta egy levélben 1942. augusztus 30-án Szabó Lőrinc. A címzett. Szegi Pál karpaszományos őrvezető úr, a levelet tábori postával kapta meg, szeptember lO-én, az orosz fronton, valószínűleg Sztari Oszkolban. Szabó Lőrinc sorai és a többi tábori postával küldött és szerencsésen megmaradt levél közeU baráti kapcsolatra utal. A bíztató szemrehányás még egy levélben megismétlődik, igaz, ezt nem a költő-barát, hanem annak felesége. Nagyklára írja: „Olyan érdekes, hogy maga milyen szorgalommal olvassa ott kint is a verseket! Nekem ez nagyon tetszik. Egyik levelében kimerítő tanulmányt írt Lőrinc költészetéről. Az is nagyon tetszett. Látja, talán most, ha majd már itthon lesz, jobban fog tudni írni. Nagyon nagy kár, hogy oly sok minden magában rekedt. Megcsinálja a vázlatokat, az előtanulmányokat s mikor rákerülne a sor, nem írja meg. Nagyon, nagyon sajnálom és sehogyan sem akaródzik nekem abba beletörődnöm, hogy maga nem váltja be azt a sok mindent, amit vártunk magától. Nem hiszem, hogy olyan nagyon tévedhettem volna valakiben. Ugye, Pali, fog még írni, s komolyan dolgozni, amint Pesten lesz újra. Annyi mindent kellene megírni már valakinek. Olyan sok probléma nincsen elintézve, de még csak elkezdve is alig. Arukra mindent csak népi alapon néznek ma az ún. esztétikusok, hogy az kimondottan elszomorítja az embert. Kellene valaki, aki az igaz művészetet nézi csak, és ért is hozzá, és ki is tudja magát rendesen fejezni. Legyen szíves, ráérŐ idejében írjon most is, ott is. Minden percért kár, hiszen maga, Pah sokat mulasztott. Látja, látja Palikám, nem tudok leszokni régi rossz tulajdonságomról s még ilyen messzeségből is tudom szidni magát. Szeretetből történik, azt maga úgyis tudja!" Azért idéztük a művészi kérdésekben kevéssé autentikus feleséget is ilyen hosszan, mert bár Szabó Lőrinc gondolatait „ismétli", talán fordulatait is, de szenvedélye megduplázza az értékelés súlyát.