Jelen időben [antikvár]

Nem lehet az irodalmat a múlt és a jelen ellentétében elhelyezni: a múlt művei mindig a jelenben hatnak. A kortárs irodalmat nem lehet a klasszikus ellentéteként meghatározni, a ma irodalma elképzelhetetlen lenne a tegnapé nélkül, s a megelőző korok szövegeit a ma írásai éltetik tovább. Az irodalomnak nincsen múlt ideje. Ha olvassák, gondolkodnak, írnak róla, akkor nem csupán a keletkezés ideje meghatározó, de az olvasás ideje is. A ma olvasója az elmúlt idők szerzőit a saját jelenévé teszi, s a tegnapi író a ma olvasójának, a ma olvasójáról mond sokat. Az írók jó olvasók. A magyar irodalomban mindig is fontosnak számított, mit gondolnak az alkotók korábbi pályatársaikról. Arany Zrínyiről, Babits Vörösmartyról, Kosztolányi Balassiról és Petőfiről írt, Ady Csokonairól, Móricz Mikszáthról, Nemes Nagy Babitsról. A Petőfi Irodalmi Múzeum ezt a hagyományt kívánta folytatni. A kötet megjelenése ugyanakkor annak a múzeum által koordinált, a magyar irodalmi emlékhelyek köré szerveződött programnak a része, mely céljául tűzte ki, hogy az irodalom ne pusztán tananyag, hűvös tudás, de hang, hangulat, élmény is legyen.