Jelenkor 1958-1959. (vegyes számok) (6db) [antikvár]

A munkásosztály oldalán Bevezetőül minden ilj folyóirat szerkesztői kifejtik az első számban, hogy milyen irányvonalat kivánnak követni, mit tekintenek elérendő céljuknak és ezt milyen úton igyekeznek elérni. Ezeket a „Jelenkor" szerkesztőbizottságának nem kell külön kifejtenie, hiszen az első szám megszerkesztése előtt megjelentek a Magyar Szocialista Munkáspárt művelődési politikájának irányelvei. Ezek az irányelvek világosan, félreérthetetlenül vázolják a kulturális életben ránk váró feladatokat, megállapítják, mit kell tennünk a kulturális forradalom győzelméért. A művelődési politika irányelvei abból az alapvető követelményből kiindulva, hogy a nemzeti kultúrát az egész nép kincsévé "Jcell tennünk, hogy meg kell szüntetnünk a volt kiváltságosak monopolhelyzetét a kulturális életben, s meg kell nyitnunk a művelődés kapuit az egész dolgozó nép előtt, — az irodalom és művészet számára megjelölik a követendő utat. Ennek az útnak legfőbb jellemzője az, hogy író, művész, minden értelmiségi csakis a munkásosztály oldalán járhatja végig. A munkásosztály oldalán állni pedig egyet jelent a párt politikájának elismerésével és követésével. A ma, a szocializmusba tartó jelen megértése, a kialakuló új társadalom lényeges jelenségeinek reális ábrázolása, a társadalom sokrétű, bonyolult mozgásában a haladó irány fellelése és igenlése enélkül elképzelhetetlen. A munkásosztály ma a társadalom legfőbb és vezető ereje, nemcsak nálunk, hanem a tőkés országokban is. Az egyetlen osztály, amely képes az összes többi dolgozó osztály érdekeinek képviseletére, végső Sokon teljes felszabadítására az osztályelnyomás alól. Aki művész, író, ezt nem veszi észre vagy nem akarja észrevenni, útját téveszti, óhatatlanul zsákutcába kerül. Szerkesztőbizottságunk, amikor a párt irányelveit munkájára nézve követendőnek és kötelezőnek tartja, számotvet egyúttal azokkal a lehetőségekkel és erőkkel, amelyek a hatókörébe eső területeit a kulturális forradalom végrehajtására hivatottak. E számvetés azt mutatja, hogy amilyen könnyű a párt útmutatása nyomán a követendő irányvonalat meghatározni, annyira nehéz és bonyolult feladat azt be is tartani. Nevt csupán a kultúrára szomjas dolgozó tömegek igényeinek kielégítése, igényük és műveltségi színvonaluk szüntelen fokozása vár ránk, hanem ezzel egyidőben a művelődés, a kultúra alakítóinak, a